Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 9. szám - Ritzko Béla: Az esztétikai fogékonyság fejlesztésének módszerei
zatokat, de természetesen szemelvények segítségével. Az órán költeményeket olvasunk az „izmusok“ képviselőinek munkásságából. Felolvasom a futurizmus kiáltványát. Megemlítjük azokat a botrányokat is, amelyek az írói csoport körül lezajlottak. Beszélünk a naturalizmusról, szürrealizmusról, neorealizmusról. A módszer ez: Az első órán ismertetem a század bonyolult irodalmi életét. Nagyjából a századot három nagy korszakra és két nagy irodalmi és művészeti táborra osztjuk fel. A következő órán szemelvényeket olvasunk fel az egyes „izmusok“ képviselőinek műveiből. A prózai műveket rövidebben ismertetem. Belőlük csak néhány érdekes részletet mondok el. Tapasztalatból teszem ezt így. Nem vagyok híve a kötelező olvasmányoknak. De helyettük ezzel a módszerrel igyekszem felkelteni az érdeklődést az olvasás iránt. Azokról a művekről beszélek, amelyeket olvasásra szánok. Ezután következik Ady, Móricz — szóval a XX. sz. magyar irodalmának tanítása. Itt is minden órának mottója van. A negyedikesek az iskolai évre szóló mottót írnak ki a füzet első oldalára. Érdemes megfigyelni, milyen hatása van ennek, az első pillanatra talán jelentéktelennek látszó módszernek. Móricz Zsigmond tárgyalását Flaubert szavaival kezdtem: „Ha az életnek minden eseménye művészi anyagként jelentkezik előtted, mint megannyi mozzanat, melynek az a rendeltetése, hogy valamely műalkotás alkatrésze legyen: akkor művész vagy.“ Ez volt az óra mottója. A felmérésnél ez a kérdés szerepelt: Hogyan jellemezte a realista művészetet Flaubert? A válaszok ezek voltak: Sz. S.: Az író akkor igazi művész, ha minden apróságban, amit már halandó ember nem vesz észre, művének alkatrészeit látja. R. J.: Flaubert szerint az, aki a mindennapi élet mozzanatait műalkotásában művészi elemként képes felhasználni. К. I.: Az, aki az élet minden mozzanatában, a legszürkébbekben is anyagot lát az elkövetkező alkotása részére. Könyv nélkül lehetetlen az irodalomtanítás. Zenei, képzőművészeti alkotások bemutatása nélkül szegényes. Talán ez vonatkozik az esztétikai visszahatásra és végső fokon a nevelésre is. Az utóbbi időben jelentős szerepet játszik az esztétikai nevelés terén a rádió, televízió és nem utolsósorban a színház is. Csakhogy a színházlátogatást is elő kell készíteni. Figyelemmel kell kísérni a színházak műsorát, és erre kell szoktatni a diákokat is. Meg kell jegyeznem, hogy Kassán három színház és hat filmszínház áll a közönség rendelkezésére. Harminc másodikos diáktól írásban kérdeztem meg, mikor volt színházban, és mit látott. (Már két éve vannak Kassán.) A megkérdezettek 80 százaléka nem látogatta a kassai színház előadásait. Bevallásaik szerint csak a helyi Csemadok műkedvelői előadásában látták a Csacsifogat, Doktorkisasszony, Élni tudni kell c. vígjátékokat. A kérdezettek válasza önmagáért beszél. Említettem, hogy a színház, a mozi műsorára fel kell hívni a figyelmet. Ezt úgy szoktam végezni, hogy minden felelő a felelet végén pótkérdést kap: Mit játszanak a kassai mozikban, mikor voltál utoljára színházban. A válasz rendszerint: Nincs időm: Koncerten voltál-e? Ez a kérdés kezdetben nagy derültséget keltett. (Érdemes lenne kutatni lélektani alapjait.) Később a diákok látták, hogy nem tréfából kérdezem mindezt, és most rendszeresen beszámolnak a felelők a kassai színházak, mozik, koncertek programjairól. A színházi látogatást elő kell készíteni! Nemrég Kassán járt a Komáromi Területi Színház. Bemutatta P. Kohout: Ilyen nagy szerelem c. színművét. Minden osztályban, ahol magyart vagy szlovákot tanítok, csengetés előtt beszéltem a műről. Főleg arról, hogy a fiatalok problémája milyen égető ma. Sok esetben magunk sem tudunk számos kérdésre magyarázatot találni az életben, mert nincs kivel megbeszélni a problémákat. Regényekben, színművekben is ritkán sikerül ábrázolni lélektani problémáinkat. 276
