Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 2. szám - Sági Tóth Tibor: Szlovákiai irodalmi kalauz / Könyvekről
hogy a két hivatásnak ilyen összekapcsolását sokan szokatlannak s a kritikusra nézve degradálónak vélik. Én — az elmúlt időszakra visszanézve — ezt a kettősséget szükségszerűnek, harmonikusan összetartozónak érzem. Az utóbbi két-három évben irodalmunk fejlődésében figyelemre méltó változásokat tapasztalhatunk: egyes műfaji területeken kialakulóban van már a minőségi kristályosodáshoz szükséges mennyiségi kiegyensúlyozottság. Ezzel a változással szükségszerűen együtt jár a kritika módszereinek módosulása s mércéjének emelkedése is.“ A pedagógus-ihletés és alapállás oktató-nevelő munkánk szempontjából különösen jelentőssé teszi az írás és szolgálat megjelenését. Az idei érettségi vizsgálatok és egyetemi-főiskolai felvételik ismételten azt mutatják, hogy irodalmi nevelésünk hatékonyságának alacsony foka különösen napjaink irodalmának megismertetésében kirívó. A tanulók túlnyomó többsége még a valóságost távolról sem megközelítő értékrend kialakítására is képtelen íróink és költőink jelentőségét, eredményeit illetően. Tárgyi tudásuk is megdöbbentően szegényes. Ennek oka elsősorban irodalmi nevelésünk színvonalának elmaradásában, tanítóink tájékozatlanságában és önállótlanságá- ban keresendő. Kulturális forradalmunk megértéséhez pedig csak a legfrissebb irodalmi értékek és jelenségek megismerésén,értékelésén át vezet az út. Ebben a tankönyvek kevés segítséget nyújthatnak, a tanító saját magára, olvasottságára, tájékozottságára van utalva. Ezért válik jelentőssé pedagógiai szempontból is Turczel Lajos könyve, mely szinte kézikönyvvé kerekedik hazai magyar irodalmunknak. A kritikából kirajzolódó értékrend hasznos okulással szolgál tanítónak és tanulónak egyaránt. A kötetet bevezető „irodalomtörténeti vázlat“ szinte változtatás nélkül felhasználható érettségi tételként is. Példás tömörséggel, pedagógus mértéktartással felöleli a csehszlovákiai magyar irodalom eddig megtett útját a kezdetektől napjainkig. A más céllal készült tanulmány például szolgálhat tankönyvíróinknak is. A könyv többi anyaga is temérdek irodalomelméleti és irodalomtörténet megállapítást, esztétikai értékelést, műelemzési megoldásokat tartalmaz, ami irodalom- pedagógusaink számára nélkülözhetetlen forrásmunkává avatja. Éppen ezért csak sajnálhatjuk, hogy a kötet viszonylag alacsony (500) példányszámban került a hazai könyvpiacra. Az írás és szolgálat szerkezeti felépítése a dráma, epika és líra sorrendet követi. A Győry-portré kivételével egytől egyig a felszabadulás utáni irodalmunkkal foglalkozik. A legkiemelkedőbbek az Egri Viktor, Rácz Olivér, Dobos László, ill. Bábi Tibor, Monoszlóy M. Dezső, Cselényi László műveiről írottak. A kötet használhatóságát egy névjegyzék hathatósan segítette volna. (Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry). —yi Szlovákiai irodalmi kalauz Érdekes és igen hasznos könyv jelent meg a közelmúltban a bratislavai Šport könyvkiadóvállalatnál. A címe Literárny sprievodca po Slovensku (Szlovákiai irodalmi kalauz). Kiadását — amint azt a könyv előszavában is olvashatjuk — számos szempont tette szükségessé. Ezek közül a leglényegesebbek talán a következők: 1. a növekvő tendenciát mutató országjárás és idegenforgalom, 2. hasonló jellegű könyv mind ez ideig nem állt az érdeklődők rendelkezésére. A könyv nem valamiféle komplett „bae- decker“ szerepét kívánja betölteni, nem földrajzi szempontból és az idegenforgalmi látványosságok szemszögéből mutatja be szűkebb pátriánkat, Szlovákiát, hanem elsősorban a klasszikus és az élő szlovák - irodalom szempontjából fontos helyekre, városokba és falvakba kalauzolja el az olvasót. Ábécé sorrendben mutatja be a könyv mindazon falvakat és városokat, melyekhez a szlovák irodalom valamely egyéniségével vagy eseményével kapcsolatos adatok, tények fűződnek. Megtaláljuk tehát a könyvben mindazon szlovákiai helységeket, ahol a szlovák irodalom egykori és mai művelői születtek. 62
