Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 2. szám - Deme László: Nyelvi nevelés és beszédkultúra II. / Nyelvművelés
apróbb javításokat, amelyeknek szükségét csak az összefüggéseiben való vizsgálat mutatja meg, a részletező esetleg nem. A szöveg utolsó összetett mondatával kapcsolatban például megeshet, hogy előkészítéskor az egyes tagmondatokat mind „nyitvahagyásra“ ítéltük, azaz mindegyiknek középmagasán akarjuk lebegtetni (nem is rövid) utolsó szakaszát. Ez érthető, hiszen befejezetlenek. — Ámde az egészében való végigolva- sáskor rájövünk arra, hogy ezáltal a szöveg kissé sután végződik: nem tudjuk benne kiélezni a fordulópontot, a legutolsó tagmondatba sűrített „poént“. S ez baj. Tudniillik az, hogy a poroszlói állomásra Füzesabony felől befutott Nagy Jóska vonatja, nemcsak a közvetlen előzményre válasz, hanem az egész megelőzőre; magának a történetnek is fordulópontja. Nyilvánvaló: ezt az adott összetett mondaton belül úgy kell előkészítenünk, hogy szinte egyenlő súlyt kapjon az előtte álló négy és fél mondatnyi, de legalább a második mondat elejétől számított három és fél mondatnyi előzménnyel. Csakhogy ezt a kiemelést hangerővel nem végezhetjük el. A szóban forgó tagmondat ugyanis alárendelt, mikor-ral kezdődik, s így kiemelt hangerő nem illeti. Itt újabb eszközt kell bevonnunk: a beszédütemet, a tempót. Kissé fel kell gyorsítanunk az utolsó összetett mondat megelőző részeit; s lassítva, jól tagolva vágni rá feleletül ezt az utolsót. — Sőt célszerű változtatnunk az egyes tagmondatoknak szánt hanglejtésen is. Az elsőnek dallamát (De bizony nemigen hallgattak rám) lezárhatnánk, minthogy az utána következő rész mellérendelő hozzátoldás; sőt lezárhatjuk a másodikét is, hiszen a benne foglalt annyira világosan előre mutat, s ezzel érzékelteti befejezetlenségét. így aztán eléggé magasan lebegtethető a harmadik tagmondatnak földre tepertek szakasza; s ez, meg a negyedik előtti hatásszünet biztosítja (a tempóváltással együtt) a szükséges fokú szembeállító kiemelést. Tökéletlen nyomdai lehetőségeinkkel valahogy így mutathatnánk ezt be: nem- haDe bizony sőt feligen hallgattak zafias buzdulásukban rám, any földretepertek, ponyira mentek, hogy már mikor a roszlói m árbe- Nagy ál- Füzesabony felől futott volomásra natja. Jóska Az előkészítés persze csak eleinte ennyire aprólékos, s nem is mindig ilyen részletezően tudatos. Aminthogy az író sem nyelvtani szabályokat alkalmaz írás közben, hanem ösztönösen ad formát gondolatainak. De sok függ attól: mi rejlik e mögött az „ösztönösség“ mögött; a hályogot operáló kovács, vagy a gyakorlott orvosprofesszor bátorsága-e. A kettőt az különbözteti meg, hogy az egyik „még“ ösztönös, a másik „már“ az. De ez utóbbinak ösztönössége mögött elemző és mérlegelő készség rejlik, amely kétségek esetén tudatosítható, s önellenőrzéssé eleveníthető. S ezt nekünk is meg kell szereznünk. Csak ez segít hozzá ahhoz, hogy amikor előkészítés közben „fülünknek“ valami nem tetszik, agyunk segíthessen neki megkeresni a hibát is, a helyes megoldást is. fFolytatjuk) 58
