Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Egyre igényesebben
sok helyütt. Mi ennek az oka? Persze, egy okozatnak ezernyi oka van, — de a pedagógus számára a fő ok az oktatás-nevelés hatékonyságában keresendő. Hiszen míg az össz-szlovákiai 10 387 érettségizett 75,5 %-a jelentkezett főiskolai továbbtanulásra, addig az 1203 magyar érettségizettből csak 722, azaz 60 %. Össz-szlovákiai relációban az összérettségi- zettek 59,5 %-a került főiskolára, de a magyar általános középiskolák abszolvenseinek csak 36,1 %-a tette le sikerrel a felvételit.* Mi pedagógusok, lássuk ennek okát (sok más ok mellett) ebben: nem tettünk még meg mindent annak érdekében, hogy tanítványainkat valóban minden tantárgyból jól készítsük fel. S hogy ez nem pusztán a szlovák nyelvismeret kérdése, annak bizonysága az, hogy magyar tanszékre való felvétel során ugyanolyan tárgyi nehézségekkel kellett a tanulóknak megbirkózniok, mint másutt. Az egyre bővülő magyar tannyelvű középiskolák pedagógusai — az elmúlt évhez viszonyítva 12 középiskolai első osztállyal több nyílt 1966. » szeptember elsején, és 1969-re elérjük az országos átlagot a szakközép- iskolák hálózatának sűrűségében is — az alapiskolák tanulóinak felkészültségében a felvételi vizsgák során még mindig elég sok hiányosságot találtak. Sokan ezért a középiskolai hálózat-bővítést — (igen helytelenül ugyan!) — esetleg színvonalcsökkentésként könyvelték el. Szerintük ugyanis alapiskoláinkban nincs annyi valóban 1—2-es tanuló, hogy bebiztosíthassuk a színvonalas középiskolai stúdiumhoz szükséges szelekciót! Mindezt azért említjük, mert tudatosítani akarjuk: mindenkinek a maga posztján harcolnia kell a lemaradás veszélye ellen, és mindent meg kell tennie az oktatás-nevelés színvonalának emelése érdekében. A ga- látai, a nyitrai, de a rozsnyói járás pedagógusai is arról panaszkodtak, hogy „a magyar tannyelvű iskoláknak nincs kellő tekintélyük“. Persze, amikor az iránt érdeklődtünk, hogy milyen pedagógiai propagandát fejtettek ki, kisült, hogy semmilyet... „A szülők nem ismerik el conditione sine qua non-ként az anyanyelvi oktatást“ — emlegették a terebesi járás pedagógusai, ám ők errről a témáról nem szólnak ... Ugyanakkor ezt a problémát is magyarázó „Szülők könyvét“ pedig csak egy-két példányban rendelték meg az iskolák igazgatói ahelyett, hogy azt minden elsős szülőhöz eljuttatták volna. A Tankönyvkiadó négyezer példányban akarta kiadni a pedagógiai propaganda e hasznos kis művét, soron kívül már szeptember 1-re. Sajnos, csak 1500 előzetes megrendelés érkezett és ezáltal egyáltalán kérdéses a mű soron kívüli megjelentetése. „Nincs elég példányszám a kötelező olvasmányokból“ — hangzik a sokszor említett panasz, de sajnos a Pedagógiai Kiadó nem jelentetheti meg ezeket, mert az iskolák csak itt-ott rendeltek egy-egy példányt... „Nincs kellő számú diafilm, nincs tanítói segédkönyv, módszertan, stb....“ halljuk sokszor — ám a valóság az, hogy az iskolák 4—5 ezer koronákat költenek kirándulásokra, táborozásokra, de nem élnek eléggé a tartósabb sikert biztosító segédeszközök, módszertani művek, könyvek beszerzésének lehetőségével a kellő mértékben. * Az SZNT Művelődésügyi Megbízotti Hivatala előzetes értesülései szerint az 1965—66- os eredmények még ezeknél is gyengébbek. Éppen ezért a felvételi eredmények részletes eredményét külön aktíván tárgyalják meg az igazgatókkal. 3
