Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 11-12. szám - Mózsi Ferenc: Tudományos műszaki forradalom, műveltségi szint és nemzetiségi kérdés
MÖZSI FERENC Tudományos műszaki forradalom, műveltségi szint és nemzetiségi kérdés Az ifjúság nevelése és az iskolaügy az utóbbi évtized egyik legtöbbet vitatott kérdése világszerte, s nem csoda, hogy egy nemzetiség életében a jövő nemzedék formálásának problematikája még központibb helyet foglal el. S mint ahogy ez már a sokat vitatott kérdésekben szokás, a felületi benyomások általánosítása és a végleges formulák kultusza eredményeként két végletekben mozgó vélemény alakult ki. Egyesek szerint „az ifjúság jó, a magyar tannyelvű iskolák munkája eredményes“, mások szerint meg „az ifjúság rossz, az iskolai tevékenység eredménytelen“. Ezek a borúlátás fekete szemüvegén keresztül szemlélik az iskolás ifjúság ne- velésének-oktatásának megítélését, azok meg vágyaikkal, reményeikkel helyettesítik a valóságot? E végletekben gondolkodók általában megfeledkeznek arról, hogy az ifjúság nevelésének megítélése, iskoláink munkájának felmérése a valóságelemzés dolga, azaz pontos, tudományos igényeket kell támasztanunk az ifjúság oktatása-nevelése és az iskolaügy kérdéseinek vizsgálatával szemben. E problémakör beiskolázási kérdésének jobb kidomborítása érdekében hivatkozunk a tudományos-technikai forradalom kulturális kihatására, a rohamosan szaporodó ismeretanyagra és annak oktatási-nevelési összefüggéseire, illetve a közép- és főiskolai beiskolázás mennyiségi mutatóira. * * * 1950-ben a világ ipari dolgozóinak fele már 1900-ban ismert gyártmá-- nyok készítésén dolgozott. Jelenleg a szakemberek úgy vélik, hogy 1975- ben az iparban foglalkoztatottak fele olyan készítményeket fog gyártani, melyeket 1950-ben még nem ismertek. A fejlődésnek e rohamos gyorsulása azonban nem a korai szakosodást és a szűkkörű szakképzést igényli, hanem sokkal inkább a széles, általános művetlséget. Egy másik példa: a csehszlovák szociológusok megállapították, hogy 1960-ban hazánkban a dolgozó férfiak szabad ideje 16,1 százalék, a dolgozó nőké pedig 7,7 százalék. 1980-ban viszont ez legalább 30 százalékra nő majd. De mit kezd a megnövekedett szabad idővel az olyan ember, akit szakmáján kívül nem érdekli az irodalom, a képzőművészet, a zene, a technika, a sport? Tehát a fejlődésnek ez az irányzata is azt követeli, hogy iskoláink általános műveltséget nyújtsanak, azaz a gyermekekben olyan egész életükre kiható érdeklődést ébresszenek az emberi kultúra minden igazi értéke iránt, ami okosabbá, szebbé, jobbá teszi az emberi életet. Hiszen az „igazi műveltség mindig művelődési igényt és permanens önképzést is jelent“. Minden, fejlett iparral rendelkező társadalomban egyre több olyan munkásra lesz szükség, akinek alapos általános műveltsége is van (bele321
