Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 10. szám - Hírek
Hírek AZ ÖRÖMTELI DALOLÄS ÉRDEKÉBEN... A dunaszerdahelyi járásban 168 tanító jár az OPS által szervezett zenei nevelés tanfolyamaira. Igen nagy jelentősége van ennek a magyar tannyelvű tanulók örömteli dalolásra szoktatása, a magyar zenei anyanyelv megteremtése érdekében. Ugyanis az a helyzet, hogy addig, míg iskoláink, pedagógusaink ma már bőven el vannak látva módszertani anyaggal, dalokkal, tankönyvekkel, sőt a dalolással kezdő és végző tanítás — melyet a járás minden iskolája következetesen bevezetett — eredményeként, éneklésre való alkalom is bőven akad már, ebhez képest a tanítók dalkincse igen szegényes. Sajnos, csak kevés olyan pedagógusunk van, aki kottából, az említett forrásművekből egyedül (hibátlanul) meg tudná tanulni a dalokat. Ezért hát a példás igyekezet a járási szervek, a tiszteletreméltó érdeklődés a tanítók részéről. Persze, fennáll a veszély, hogy ezeken a „kurzusokon“ nem a dalolás, a tankönyvek dalainak alapos betanítása, a dalokból eredő ritmus és hangképző gyakorlatok állnak majd az érdeklődés középpontjában, hanem a „teória“. A hír nyomán most már csak két gondolat: miért nem lehet a többi járásokban is megoldani ezt a problémát? Miért ne lehetne az iskolai évben körzetenként két- háromszori alkalommal összehívni minden járásban az egy évfolyamban tanító pedagógusokat, hogy énekeljék, gyakorolják a tankönyv dalait, hogy ismerkedjenek a zenehallgatási művekkel? S miért nem segíthetnének ebben a Tanítók Énekkarának tagjai is? TUDNAK ÜNNEPET TEREMTENI A bratislavai magyar tannyelvű iskola Szülői Munkaközössége és Szakszervezete bebizonyította, hogy tud ünnepet teremteni. A dolgos hétköznapok eredményeit a nagyszerűen szervezett „Tanítók Napján“ ünnepelte meg a vendégek — Lőrinez Gyula, országgyűlési képviselő, dr. Szabó Rezső, a Csemadok vezető titkára, Mózsi Ferenc, osztályvezető, Heimler László, vezető szerkesztő — jelenlétében. Emelte az ünnepség fényét a mezőtúri pedagógus küldöttség és a nyugalmazott pedagógusok, az iskola „örökös tagjai“ jelenléte, részvétele. A tanulók értékes műsorral és kedves rajzaikkal köszöntötték pedagógusaikat. A kiegyensúlyozott műsor (ének, szavalás, zeneszámok), főleg pedig a zeneszámok a tanulókhoz mért precíz tolmácsolása, művészi igénye, nem handabandázott rögtönzés-szerűsége, az olcsó érzelgéstől „sza- lónkodás“-tól mentes interpretátori fegyelme pedagógusaik ízlésére vall. Mindezt éppen azért emeljük ki, mert ez ideig — nem úgy, mint a bratislavai iskolában — a legtöbb helyen a kotta nélküli „suszter basz- szusok“-kal előadott tánckíséret, a kávé- háziasan giccses dalok zongorái „eldübö- rögtetése“, a primitíven ható szóló-szerenádok világa dívott a komoly fegyelmet megkövetelő művek rovására. A precízen kísért, nagyon kedves hegedű- és csellószámok mellett az iskola kiváló énekkara és a madrigál kórus is igazi művészi élményt nyújtott a résztvevőknek. 316 AZ ÉNEKKARI MOZGALOMÉRT... Jó elképzelés született az Énekkari Tanácsadó Testületben. Az énekkari mozgalom érdekében emelni kell az egyes énekkarok szereplési alkalmainak számát. „Hol lépjen fel az énekkar? Hiszen nemcsak azért tanul, gürcöl az énekkar, hogy saját magának énekeljen!“ A megoldás egyszerű: minden iskolai énekkar vegye fel a kapcsolatot a két-három szomszédos iskola énekkarával. Szervezzenek közösen ezekkel az énekkarokkal minden iskola székhelyén egy-egy koncertet. Ez már három fellépési lehetőség. Három nagyszerű alkalom megbarátkozni a szomszédokkal, egy másik iskolával, ez három nagyszerű társadalmi akció, lehetőség bizonyságot nyújtani a szülőknek arról, hogy a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák e téren is jól működnek, és teljes egészében, eleget tesznek a társadalom igényeinek. FONTOS TANÁCSKOZÁS A Kelet-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Iskolaügyi Osztálya ez év februárjában a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák, az általános és a szak-középiskolák igazgatóit tanácskozásra hívta meg. Kecsey Károly, kerületi tanfelügyelő elvtárs megnyitó előadásában meggyőző erővel fejtette ki, hogy a lemorzsolódás (egy- egy korcsoportból hányán nem végzik el 15 éves korukra a 9. évfolyamot, és a továbbtanulási arányok fémjelzik az iskola, a pedagógusi munkát. El kell érnünk, hogy száz kilencedikes tanulóból 40—45 érettségit nyújtó középiskolában folytassa tanulmányait. El kell érnünk, hogy az általános.
