Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 10. szám - Szabó Gyula: A kétnyelvűség problémájáról és megoldásáról Jugoszláviában
Az 1959—60-as tanévben néhány területi, egy igazgatás alatt levő iskolában kétnyelvű kísérleti tagozatokat szerveztek. A kétnyelvű tagozatokon a délszláv és a nemzetiségi tanulók oktatása osztálykeretben két nyelven folyik, vagy úgy, hogy a tanítás nyelve óránként változik (Növi Sad-i gyakorlat), vagy pedig tantárgyanként változik (szabadkai, péči, glavičiči gyakorlat). Ez utóbbiaknál a tantárgyak kiválasztása nem egységes, pl. Péc-en siptár nyelven történt a számtan, természetismeretek, földrajz, fizika, egészségtan tanítása, míg szerb—hor- vát nyelven a történelem és a testnevelés; Glavičič-en viszont siptár nyelven a számtant, természetismeretet, földrajzot, fizikát, egészségtant, zenét, francia nyelvet és szerb—horvát nyelven a történelmet, képzőművészeti nevelést, testnevelést és háztartástant tanítják. A kísérleteket mindkét szervezeti megoldásnál a következő szempontok figyelembevételével szervezték: a) kétnyelvű tagozatokat csak vegyes nyelvterületen lehet szervezni; b) a kétnyelvű tagozatba járó tanulóknak szilárd bilingvális alapjuk kell hogy legyen; c) a kétnyelvű tagozatokon működő pedagógusoknak mindkét oktatási nyelvet jól kell beszélniük; d) a kétnyelvű osztályokban a nemzetiségi és nem-nemzetiségi tanulók száma kb. ugyanannyi legyen, de összlétszámúk ne haladja meg a huszonötöt; e) e tagozatokba való jelentkezés a szülők önkéntességén kell hogy alapuljon. A kétnyelvű osztályok megszervezé- • sével egyidőben a kontroliosztályokat is megszervezték. A kétnyelvű tagozatokon külön tanterv alapján és figyelmes előkészítő munka után beindult a kétnyelvű oktatás. Egy év eltelte után megvizsgálták a nevelés és oktatás terén elért eredményeket. A szociometriái felmérések és a kontroliosztályok tanulmányi eredményével való összehasonlítások a kísérlet eredményességét igazolták. A szociometriái vizsgálatok alkalmával a tanulók „Kivel szeretnél egy padban ülni? Kivel szeretnél tanulni? Kivel szeretnéd eltölteni szabad idődet?“ — kérdésekre adtak választ. Kitűnt, hogy Jovan szívesen választja Lacit, Éva Milicát barátjának. A kétnyelvű oktatás nevelési célja a nemzetiségi és nem-nemzetiségi tanulók egymáshoz való közeledése és egymás megismerése, ezzel lényegében megvalósult. A teszt-felmérések és a kontrollosz- tályok tanulmányi eredményével való összehasonlítások azt mutatják, hogy az ismeretanyag elsajátítása szempontjából a két csoport között nincs lényeges különbség. A kétnyelvű tanítás olyan általános műveltség megszerzését teszi lehetővé az említett szervezeti feltételek mellett, amely egyenértékű a homogén tagozatok tanulóinak műveltségével, s emellett a nemzetiségi tanulók sokkal jobban elsajátítják a délszláv nyelvek valamelyikét, ugyanakkor pedig a délszláv tanulók valamelyik nemzetiségi nyelvet. Természetesen a pedagógusok számára a kétnyelvű oktatás fokozottabb megterheléssel járt. A szakterminológia két nyelven történő elsajátítása az egyes órákon időveszteséget jelent. A kísérleti osztályokban tanított pedagógusok ügyszeretete, felkészültsége mégis azt eredményezte, hogy a kétnyelvű oktatás eredményei nem a szaktárgyi ismeretanyag elsajátításának a rovására jöttek létre. Kedvezően nyilatkoztak a kétnyelvű oktatásról a szülők is. Egyrészt igen hasznosnak tartják azt a különböző anyanyelvű tanulók baráíkozása szempontjából, másrészt nyelvi szempontból. A délszláv nyelvek valamelyikére továbbtanulás szempontjából a nemzetiségi tanulóknak nagy szükségük van. „Biztosítva látom gyermekem továbbtanulását“ — mondják a nemzetiségi szülők, a délszláv szülők pedig a társadalmi érintkezés szempontjából tartják hasznosnak a nemzetiségi nyelv elsajátítását. Kétnyelvű oktatás nemcsak a kétnyelvű iskolákban (dvojjazične škole) folyik Jugoszláviában. A homogén nemzetiségi tagozatokon, ill. iskolákban — amelyekben egy délszláv nyelv tanulása természetesen kötelező — néhány helyen érdekes kísérletek folynak 307
