Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 9. szám - Dombrovszky Ferencné: Tapasztalatok a félszakosított oktatás terén
\ het meg az a közvetlen kapcsolat az osztálytanító és az osztálya között, nevelési vonalon nem tehet annyit, és a tanítók nem használhatják ki a tantárgyak közötti kapcsolatot. Persze ez is vitás egyes esetekben. Vajon ki biztosítja, hogy ha csak az osztálytanító tanítaná a gyermekeket, jobbak lennének-e a nevelési eredmények. Talán éppen a többi tanítónak van nagyobb hatása egyes gyerekekre. Ez megtörténik nálunk is. Semmivel sem hosz- szabb a nevelési eredményük. Kirívó esetünk nincs; és ami van is, az a rossz családi viszonyoknak tulajdonítható, amin viszont az osztálytanító sem tud segíteni, legfeljebb a nevelő- intézet. Meg tudtuk oldani a tantárgyak közötti kapcsolatot is. A tanítók átadják egymásnak tapasztalataikat, ismerik kölcsönösen a tanmenetet. Javult-e az átmenetei az 5. évfolyamból a hatodikba? Saját tapasztalatunkból, de más iskolák tapasztalataiból kiindulva, akik már évek óta tanítanak félszakosított módszerrel, ajánlhatjuk ezt a módszert mindazoknak az iskoláknak, ahol erre megvannak a megfelelő feltételek. Nekünk nincs nehézségünk az átmenetnél. Tanítóinkat arra vezetjük, hogy a tanulókat már a negyedik és ötödik évfolyamban gyorsabb tempóval vezessék, követeljék a logikus gondolkodást, tanítsák meg a gyerekeket bánni a szöveggel, hogyan kell azt részekre bontani, hogyan kell a fontosabbat rendszerezni, megkívánjuk a helyes kifejező készséget, a mondatokban való feleletet, szakkifejezéseket. Előkészítjük a tanulókat a feleltetés különféle formáira. Tanítóinkat is úgy neveljük, hogy a követelményeknek eleget tehessenek. Ugyanezt tesszük a 6—9. évfolyam tanítóival is. Gondolkodjunk el, mit vétenek itt a tanítók, mivel nehezítik ők az átmenetet a hatodik évfolyamba. Sokszor túlterhelik a kisdiákot (hatodikost) a számára nehéz előadással, ismeretlen szavakkal, nehéz munkamódszerrel. Sok tanuló képtelen megállni a helyét a gyors tempó mellett, sokan kedvüket vesztik, lemaradnak. Leggyakoribb hiba, hogy a 6. évfolyam tanítói nem ismerik az ötödikes anyagot, túl igényesek a kicsikhez. Gyakran megtörténik, hogy egyes ismereteket, kifejezéseket, készségeket egészen természetesnek tartanak és kívánják anélkül, hogy előbb felmérték volna őket. A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb elégtelen osztályzat a hatodik évfolyamban van, mivel éppen ez a szakosított oktatáshoz való gyors átmenet okoz nehézséget. A tanítók panaszkodnak, szidnak, de kevesen javítanak. Szerintük a gyerekek nem voltak jól előkészítve az ötödik évfolyamban. Elfelejtik, hogy segítő kéz nélkül ez az átmenet nagyon nehéz. Éppen ezeket a nehézségeket küszöböli ki a félszakosított oktatás. Mi az igazgatók véleménye az új módszerről? Négy iskola válaszolt, ahol már évek óta tanítanak az új módszerrel. Minden iskolán javult az előmenetel. A tanítók jobban előkészülhetnek, több felelősséget éreznek, segédeszközöket készítenék, igényesebbek nemcsak a tanulókkal, de saját magukkal szemben is. A szakirodalommal is többet foglalkoznak, hiszen kevesebb tantárgyra kell készülni. Minden iskolán javult az előmenetel, a 6. évfolyamokban. A kitünteti tanulók száma megmaradt, sőt néhol növekedett. Az eredményt valamennyien a félszakosított oktatásban látják. Mindenesetre a fő feltétel a tanítók állandósítása — stabilizációja — és az erre való felkészültség — specializáció. Ezzel szemben hiányosságként könyvelik el, hogy az osztálytanító nem tud úgy hatni a gyengébbekre, akik lemaradnak. Ezek viszont nagyon kevesen vannak. Ebben most segítséget kaptak a kisegítő iskolák, illetve osztályok szervezésével. A másik nagy gond az órarend összeállítása. A magaviselet csak egy iskolán rosszabbodott néhány tanuló esetében (gyenge előmenetelűek, idősebbek). Mit mondanak a tanítók? Kérdőíveken több kérdést tettem fel a tanítóknak. Valamennyien megegyez261
