Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 4. szám - Ne termeljünk selejtet! / Válaszolunk olvasóinknak
Éppen ezért szenteljük erőnket — az iskolán kívül is — ennek a szép és nemes Persze, ezen a téren több támogatást, nagyobb megértést kell tanúsítani az iskolákat irányító szerveknek is. Valahogy lehetővé kell tenni a munkás-paraszt gyerekekkel való több foglalkozást — a tanító honorálásában is. Azoknak a hátrányos helyzetben élő családok tehetséges gyerekeinek, akiknek mindenképpen helyük lenne a középiskolákban és főiskolákon, külön segítséget kellene nyújtani. Csak néhány gondolatot vetettünk fel, és reméljük, nem hiába. Válaszolunk olvasóinknak Ne termeljünk selejtet! Ezzel a hatásos címmel olvashattuk a Szocialista Nevelés 1966. júniusi számában Kapás Ferenc írását. A sokat sejtető cím elolvasásakor az jutott eszünkbe, hogy az orvosi .munka“ selejtje, az elkezelt beteg, a halott; a pedagógusi „munka“ selejtje pedig a cinikus, pályatévesztett ember, az elkallódott tehetség. Ez még rettenetesebb ... Mi pedagógusok nem termelhetünk selejtet! S hogyan is állunk e téren mi, csehszlovákiai magyar pedagógusok? Egy-egy korcsoport egészséges gyerekeinek — mint azt Bauer Károly, a pozsony- püspöki kilencéves alapiskola igazgatója a Szocialista Nevelés ugyanannak a számának a 333-ik oldalán írta — 20%-a nem végzi el az alapiskola 9-ik osztályát! Továbbtanulni pedig a 9-ik osztályt végzettek közül 38,5% jelentkezett... Mindkét adat az országos átlagon aluli arány, tehát minden objektív akadály ellenére is, — selejt“ Ki tudja hány tehetség kallódott el, hány kiváló technikus, mérnök, állatorvos kerülhetett volna ki azok közül a tanulók közül!... Az általános középiskolák selejtje pedig az, hogy a magyar tannyelvű középiskolákról az összlová- kiainál 15%-al kevesebben jelentkeznek (az érettségizettek 75,5%-a helyett csak 60%-a) és 23,3%-al kevesebb kerül a főiskolára, teszi le sikerrel a felvételit (az országos 59,4% helyett csak a magyar érettségizettek 36,1%-a!). Ez is selejt! Ezért érthető, hogy rendkívül nagy érdeklődéssel kezdtük olvasni az említett írást — sajnos, csakhamar csalódtunk. A téma ugyan jó, de a cím túllőtt a célon. Ugyanis nem ez a primer probléma, hiszen „csak“ a tabló nyelvtisztaságáról volt szó. Ebben se termeljünk selejtet! Igaz —, ám az iskola nem elsősorban „tabló-gyártó“ üzem. Az iskola, a pedagógusi tevékenység „terméke“ a tanuló célratörő tudása, szocialista humanizmusa, világnézeti megalapozottsága stb.... Ez a pri- mér probléma, ez érdemelné meg ezt a hatásos címet. Kapás Ferenc felvetette problémáról magáról csak ennyit kell megjegyeznünk: az ing. —, inž. —, Ingenieur nem tudományos fokozat, hanem akadémiai titulus, amely mindenkinek jár, aki hazánkban műszaki irányzatú főiskolai képesítést szerzett, hasonlóan, mint például az egyetemek vagy a pedagógiai fakultások pro- movált pedagógus, promovált filológus stb. adományozta titulusai. Magyarországon ezeket a titulusokat nem ismerik, tehát a magyar nyelv nem is alkothatott erre terminus technikus-t, hiszen nincs rá szüksége. Más a helyzet nálunk, a mi főiskoláinkon. De más szempontból: egy- egy városban, például Kassán, 20—25 tablót állítanak ki az iskolai év végén közszemlére az üzletek kirakataiba. Sokszor ugyanazok a tanárok, ugyanannak a főiskolának az abszolvensei tanítanak, mind a szlovák, mind a magyar osztályokban. Nem lenne furcsa, ha ezen a tablón így, azon pedig úgy szerepelne a nevük? Miért gondolja az említett cikk írója, hogy ez „más tájakról becsempészett szó, különös jelző, sallang, furcsa titulus“? Ez hazánkban otthonossá vált, hivatalos akadémiai titulus, melyet mindenkinek — aki ezt a főiskolától kiérdemelte — jogában áll használnia. Ne engedjük „nyelvünk harangszavát repedt fazékká zülleni“. Éppen ezért örömmel fogadjuk Kapás Ferenc észrevé121
