Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 4. szám - Csanda Sándor: Hidak sorsa / Könyvekről
teljes fogalomalkotásra. Megelégszik azzal, ha a tanulók a fogalom jegyeiből csak néhányat ismernek. Aránylag ritka esetben mernek egyes fejezetek tárgyalásánál „többet“ adni, mint a tankönyv. Pedig a Módszertani utasítások erre szinte buzdítanak, sőt ezt szükségesnek is tekintik. Nem olyan ismeretekről van szó persze, amelyek a tantervet túlhaladják, s csak összefüggnek a tárgyalt anyaggal. Ilyen ismeretek esetleg csak a szakköri foglalkozásokon szerepelhetnek. Ellenkezőleg olyan ismeretekről van szó, amelyek a fogalmat a tanulók fejlettségi fokához képest teljesen meghatározzák (pl. n és —n nagysági viszonya). A felmérés alkalmával a feladatok úgy voltak összeállítva, .hogy feltárják a tárgykör tanításával kapcsolatos nagyobb hiányosságokat. Tehát már eleve számítottam azzal, hogy a tanulóknak bizonyos nehézségeik lesznek a felelettel. A kapott eredmény azonban mégis felülmúlta — rossz értelemben — várakozásomat. A hiányosságok kiküszöbölésének útját röviden megjelöltem, bővebb felvilágosítást az érdeklődő a jelen cikk végén közölt forrásmunkákban találhat. A felhasznált irodalom jegyzéke: 1. V. M. Bragyisz: A középiskolai matematikatanítás módszertana (Bpest 1951) 2. Dr. Molnár ].: Az algebra és az elemi függvények tanítása (Bpest 1965) 3. Sborník statí: Skúsenosti z vyučovania matematiky (Bratislava 1958) 4. K. Hruša—J. Vyšiň: Vybrané kapitoly z metodiky vyučování matematice na ZDS (Praha 1964) 5. Mosonyi Kálmán: Az általános iskolai matematikatanítás módszertana (Bpest 1965) 6. M. felinek a kol.: Metodická príručka k uč. pro 8. ročník (Praha 1963) 7. Dr. J. Metelka a kol.: Metodická príručka k učebnicu algebry pro 9. ročník (Praha 1963). Könyvekről CSANDA SÁNDOR Hidak sorsa „A szlovákiai magyar irodalomnak máig sincs irodalomtörténete, összehasonlító és alkalmazható értékskálája, folyamatossági mércéje. Adalékok, vázlatok, portrék, részösszefoglalások helyettesítik a pótolhatatlant, az alapvető lényeget: az áttekintést, egybenézést és az egészből adódó értékelés előre- és visszafutó egységét“ — írja egyik tanulmányában Fábry Zoltán (Irodalmi Szemle 1966/6), s nehéz lenne megcáfolni véleményét. Viszont az is tény, hogy az utóbbi időben bíztató eredmények születtek ezen a téren. Már valamivel többet mutathat fel hazai irodalomtudományunk, mint amennyit az említett tanulmány írója tulajdonít neki, az „adalékok, vázlatok, portrék, részösz- szefoglalások“ mellé megszületett az első átfogó jellegű összefoglalás, amely — ha kissé vázlatosan is —, de hazai irodalmunk egész folyamatát igyekszik áttekinteni. Ez a „többlet- eredmény Csanda Sándor szorgos kutatásainak köszönhető. A Magyar Tu116
