Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 11-12. szám - Lesznek-e követőik?
Lesznek-e követőik? Az utóbbi időben két hasonló hírre figyelhettünk fel iskoláink kulturális életében. Az egyik Rozsnyóról érkezett, amelyről már két magyar lap is beszámolt: a rozsnyói általános középiskola tanulói előadták nagy sikerrel Szophoklész: Elektra című drámáját. A másikról tudomásom szerint lapok eddig nem írtak, de az ügy hasonlóképpen figyelmet és nyilvánosságot érdemel s ez pedig arról szól, hogy a bratislavai magyar tannyelvű iskola tanulói Csokonai V. Mihály: Özvegy Karnyóné c. darabját vitték színpadra. Ez utóbbinál az információ kedvéért jegyezzük még meg, hogy a dicséret elsősorban Kulcsár Tibor tanárt illeti, aki a darabot betanította és rövid bevezető keretjátékkal látta el. A darabban sikeresen közreműködtek az özvegy Karnyónét alakító Kulcsár Valéria, a két szeleburdit alakító Ládi Tibor és Líszek István, hogy csak a főbb szereplőket említsük. E két rövidke hír tehát eddig szól, amely mindenképpen figyelmet érdemel, figyelmet és még valamit... A bratislavai előadás címében még ez áll: Vitéz Mihály ébresztése. És éppen erről van szó! Iskoláink irodalomtanítása bizony sokszor elsekélyesedik, sablonszerűvé válik, a tanítóknak nem mindig sikerül felkelteni a tanulók figyelmét; a múlt felbecsülhetetlen irodalmi hagyománya, századokon át felénk szóló üzenete papírszagúvá, élettelenné válik. Nem csoda, hogy olykor tanulóinkban kevés az érdeklődés, kevés a megértés és tisztelet irántuk. S amikor a pozsonyiak előadásuk alcímébe az — ébresztés — szót tették, bizonyára ők is valami hasonlóra gondoltak és ezt tudatosan tették. A gondolat továbbfejtegetése tehát önként adódik: jó lenne ha iskoláink ezt az ébresztést, ébresztgetést másutt is magukévá tennék és irodalmi múltunk hírnökeit, nagyjait sorra megelevenítenék, hogy azáltal is közelebb hozzák a tanulókhoz és megszerettessék velük. Jó lenne, ha ez a gondolat és nemes kezdeményezés minden középiskolán visszhangra találna és már az iskolaév elején eldöntenék, hol mit választanak, mivel akarják meglepni a többieket. A színdarabjátszás a tanulók számára mindig felejthetetlen élményt nyújt, és ha fáradsággal is jár, kezdeti nehézséggel, akkor is érdemes! A rozsnyóiak, bratislavaiak bemutatkozása tulajdonképpen már hagyományos. Tudunk a rozsnyóiak tavalyi Csongor és Tündéjéről és a bratislavaiak Madách- estjéről, mindkettő nagy sikert aratott. Szélesebb visszhangra, követőkre azonban mintha nem találtak volna. Megint ugyanazok, újra ők a kezdeményezők. Pedig a többieknek is ebben az irányban kellene elindulniuk és elsősorban nemzeti múltunk irodalmi hagyományait kellene ápolgatni, ébresztgetni. Végül még egy dolog: az ilyen színjátszásnak elsődleges és legjelentősebb hatása kétségtelenül az előadó iskola életében mutatkozik meg, maga az iskola látja eredményességét, hasznos voltát. Hasznosak és nem lebécsületndők persze az iskolához közel eső falvakban is az esetleges előadások, de még ezeknél is jelentősebbeknek tarthatnánk azt, ha ezekkel más iskolák is megismerkedhetnének. Az előadások másik szerepét és jelentőségét tehát a többi iskola felé való közvetítésben kellene keresnünk. Ezért már most, részben a bratislavaiaknak és rozsnyóiaknak, részben pedig a többi iskolának azt ajánlanánk, keressék a kapcsolatot, hogy előadásaikkal megismerkedhessenek, egymás tapasztalataiból meríthessenek, anyagiak híján akár kölcsönös alapon. TANKÓ LÄSZLÖ A Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat (Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, Sasinkova 5} magyar tankönyvszerkesztősége pályázatot hirdet: Feltételek: főiskolai képesítés, matematika-fizika szak, legalább 2 éves pedagógiai gyakorlat. Fizetési feltételek: az állami kiadóvállalatok érvényes katalógusa szerint. Belépés mindjárt. Káder-kérdőívvel és életrajzzal ellátott kérvények a szerkesztőség címére küldendők. 382
