Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 11-12. szám - Válaszolunk levelezőinknek
Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam a Szocialista Nevelés 1986. áprilisi számában, a 272-ik' oldalon a „Felhívást“. Hónom alatt a Szocialista Neveléssel, az abban felsorolt, részemre rendkívül meggyőzően ható, logikus érvekkel siettem iskolánk pedagógiai tanácsülésére és javasoltam, hogy az 1—5. évfolyamokban vezessük be — mégpedig nagyon következetesen — a dalolással kezdő és végző tanítást. Rögtön azt is javasoltam, hogy minden szombaton beszéljük meg a tanulókkal, hogy az elkövetkező héten melyik dal legyen a „kezdő“ és melyik a „záró nóta“. A Szocialista Nevelés érveit még azzal is megtoldtam, hogy ez tulajdonképpen régi tradíció, évtizedek bevált gyakorlata. Persze minden kornak megvolt a maga állandóan előírt tanítást kezdő és záró dala — ami az állandó ismétlés során bizony megkopott, és így semmitmondóvá vált. Mennyivel jobb lesz, ha a „Felhívás“ alapján ezt a bevált módszert felújítjuk, a népdalok kimeríthetetlen váltó* zatosságával érdekessé, állandóan színessé tesszük, tehát pedagógiai-pszichológiai szempontból ezt szolgálatukba állítjuk ... Sajnos, hiába érveltem. A kollégák csak a többlet-munkát látták a „Felhívásban“, az igazgatóság pedig teljesen helytelenül, valószínűleg egyáltalán nem ismerve a „Felhívást“, főleg annak jelentőségét —, azzal érvelt, hogy ugyanilyen alapon a matematikusok, a tornászok, de akár a képzőművészek is hasonló követelményekkel léphetnének fel. Egyszóval azért írok, mert be kell vallanom: elvesztettem a csatát, s nálunk a „Felhívásból“ nem lesz semmi. Mindezek ellenére kérem a szerkesztőséget, hogy ne hagyja ellaposodni, az értetlenségbe belefutni ezt a nagyszerű gondolatot. N. N. tanító Tisztelt N± N. kartársi Köszönjük sorait. Kár, hogy nem írta alá levelét, de valószínűleg félt az igazgató meg a kényelemszerető kollégák megjegyzéseitől. Sajnos, nem áll módunkban ismét és ismét visszatérni a dalolással kezdő és végző tanítás pedagó* giai, pszichológiai, fiziológiai és kulturális jelentőségének magyarázatára. Elvégre nem lehet örökösen csak „hangolni a hangszert...“ Nem értjük, miért adta fel a harcot? Ha tudatában van igazának, akkor nem illik meghátrálnia. Győzze meg logikus érveléssel, higgadt szíval és lelkes munkájával kollégáit, igazgatóját igazáról. Levelét Calovón adta fel. Ebből követkéz-- tétjük, hogy valahol Csallóközben tanít és ismeri Teleki Miklós igazgató elvtársat, aki egyik úttörője a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolákban folyó oktató-nevelő tevékenység jó értelemben vett modernizációjának. Hosszú ideig sokan őt sem értették meg. Cikkezett, hadakozott, érvelt. Meggyőzte tanítóit, lelkesen dolgozott, s ma már országszerte sok követője akad. Kövesse példáját. A Szocialista Nevelés mindenkor kész Önt nemes tevékenységében támogatni, írásait a dalolással kezdő és végző tanításról várjuk. Buzdításul Babits örökszép verssoraival búcsúzunk: „Megmondom a titkát, édesem, a dalnak, Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van És a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek.“ Szerezzen érvényt e babitsi gondolatnak iskolájukban! Kartársi tisztelettel: Mózsi Ferenc (a szerkesztő bizottság nevében) 380
