Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 10. szám - A szép szó igényének hiányáról / Hírek
ponti kérdésévé teszi a nyári tábor előkészítését már az iskolai év elején, akkor a tíz hónap folyamán június végére össze lehet gyűjteni a pénzt. Nagy nevelési lehetőséget is nyújt ez az akció, amelyet nem kihasználni könnyelműség. És ahogyan a gyerekek gyűjtik a koronákat, a csapat számára úgy kell biztosítani előre a megfelelő szálláskörletet. Szerződésileg biztosítani az erdei iskolát, a testnevelési és sportobjektumokat, üzemi üdülőket és menedékházakat vagy más, alkalmas hegyi körleteket nem egyszerű dolog. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Nem hagyhatjuk az utolsó pillanatra, mert hoppon maradunk! Legkésőbb decemberig zsebünkben kell lennie az aláírt szerződésnek, ha reálisan akarunk tervezni. Vándortáborokat, barangolásokat jelenleg csak az úttörőkoron túl levő ifjúság számára ajánlhatunk. Az időjárás az utóbbi években olyan, hogy a hőmérő éjszaka gyakran tíz-tizenkét fok alá süllyed a hegyek közt, és a cipelés meg a menetelés fáradsága meghaladja a tíz-tizenegy évesek erejét, testi-lelki ellen- állóképességét. Majd ha a turistafelszerelést gyártó üzemeink gondolni fognak a gyerekekre is, akkor nem lesz probléma — mondjuk — egy gerinctúra a Bystrá völgyéből a Gyömbérig. Természetesen, ehhez az is kell, hogy a konzervgyárak is készüljenek a turistaidényre, ne legyen megoldhatatlan probléma a beszerzés, úgy hogy ne lépjük túl a tervezett pénzügyi keretet. Am az anyagi biztosításon kívül sok másra is szükség van. Elsősorban arra, hogy mi pedagógusok tisztán lássuk ia nyári tábor nevelési jelentőségét, egészségügyi hatását, a nyári együttlét közösség- és tudatformáló hatását további munkánk szempontjából. Vizsgáljuk csak meg közelebbről ezeket a kérdéseket. A gyerek az iskolaév folyamán — főleg a városokban, ipartelepeken — füstös, gázos levegőt kénytelen szívni. Sok helyütt az iskolákban is bevezettük azt a rossz szokást, hogy a tízpercekben sem eresztjük ki a gyermekeket az udvarra (amennyiben ilyen még van), hanem karonfogva sétáltatjuk őket a folyosókon, hogy a fegyelmezés és a tisztaság fenntartása könnyebb legyen, miközben teljesen elfeledkeztünk a gyermek természetéről, „atomtöltésének“ időleges levezetéséről, aztán csodálkozunk azon, hogy milyen rosszak a gyerekek. Nem ritkaság az sem, hogy a szabadban levezetett lehetőségeket egyszerűen sutba vetjük a teremsportok kedvéért. Még sokáig sorolhatnánk, mi mindent vezettünk be a múlt években, ami távol áll a természetes életmódtól és egészséges ifjúság helyett sokszor neurotikusokat nevel. A nyári levegőváltozás úgy kell a mai gyereknek, mint a szom- jazónak ia tiszta forrásvíz, a nyári oxigénszerzési lehetőség legalább némileg helyrehozhatja azokat a hiányokat, amelyek a tíz hónap folyamán fiziológiai értelemben megsokasodtak. Ezért, kartársak, ne hagyjuk magunkat lebeszélni a táborozás szervezéséről. Azt hiszem és vallom: érdemes! H. L. HÍREK A szép szó igényének hiányáról „Többé kevésbé mindnyájan hibázunk a beszédben.“ Kodály Zoltán Nyelvünknek, legdrágább kincsünknek művelése mindnyájunk elsőrendű feladata. Bessenyei György, a felvilágosodás eszméinek hirdetője, a XVIII. század alkonyán nyelvünk műveléséért síkraszállva, az anyanyeivet egy kincsekkel teli hegyhez hasonlítja. A hegy önmagában még nem érték, bánya és bányász kell hozzá, hogy a kincseket a felszínre hozzuk. A nyelv is csak akkor fejlődik, akkor válik valóban a fejlődés és a harc eszközévé, ha fiai ékesítik, pallérozzák. 335
