Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 7. szám - Tóth Árpád születésének 80. évfordulója
v mű, békeharcos költőre, hisz születésének 80. évfordulója közeledik. Április 14-én lesz 80 éve, hogy Tóth Árpád megpillantotta a napvilágot egy tehetséges, de szerencsétlen sorsú szobrász családjában. Tóth András, a költő apja paraszti származású volt, ezért nem várhatott sokat a múlt század feudálkapi- talista társadalmától. A több gyermekes család nagy nyomorúságban élt, a leendő költő már gyermekkorában tüdőbajt kapott. Két irányú tehetséggel rendelkezett, részint a rajzolás és festés, részint az irodalom vonzotta. Az utóbbit választotta, így lett belőle költő. Iskoláink irodalmi körén okvetlenül foglalkoznunk kell Tóth Árpáddal most, hogy az évforduló közeledik, s ne feledjük el röviden ismertetni a költő életét sem, hisz sorsa annyira jellemző a korra, amelyben született, majd amelyben élt. Költészetével foglalkozzunk három részben. Először ismertessük a forradalom előtti működését, utána a forradalomban való részvételét, majd térjünk rá a forradalom utáni költészetére. Ha az irodalmi kör tagjai túlnyomó részben az érettségiző osztály tanulói, végezze az ismertetést egy a tanulók közül Az életrajz ismertetése legyen egészen rövid, s foglalkozzunk Tóth Árpád költészetével, főként haladó költeményeinek az elemzése ajánlható. Forradalom előtti költészete egyfelől merő bánat és lemondás, nyoma sincs benne a lázadásnak. Másfelől azonban költészetében egy olyan egyre erősödő hang jelentkezik, amely arra mutat, hogy Tóth Árpád szeretne kitörni a polgári keretből, amelyhez műveltsége és újságírói pályája kapcsolja. Felébred érdeklődése az uralkodó osztály és a munkásság egyre élesedő harca iránt. Egyik gyönyörű verse pályája elejéről az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz, amelyben határozott érdeklődéssel fordul a közösségi problémák felé. Állást foglal az imperialista világháború ellen. Egyik legszebb ilyen irányú műve „Elégia egy elesett ifjú emlékére“. E költeményében borzadva utasítja el a háborús vérontást. Másik értékes békeverse a már fent említett „Elégia egy rekettyeborokhoz“. Itt a természet örök szépségét, csendes békés hangulatát összehasonlítja a háborúval, a „vér és könny modern özönvizé“-vel. Tóth Árpád igazi forradalmi hangját, mint tudjuk, az 1919-es proletár forradalomban találta meg. Az Üj Isten a proletár forradalom, ezt üdvözli lelkesedve a költő. A „Vörös Isten“ megreszketteti az imperialista hatalmakat. A sokat szenvedett magyar nép nevében szól a költő, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat üdvözli. Költészete a forradalom után elítéli az úri Magyarország munkás ellenes politikáját. Költeményei telve vanak az úri osztály gyűlöletével és a dolgozó magyar nép iránti szeretettel. Körúti hajnal című költeményében a nagyváros sivár hajnali fénye egy munkáslányt ragyog be. Tóth Árpád rendíthetetlenül hisz egy jobb jövendőben, ezért néz olyan megbékélt egyszerűséggel szembe a halállal. Jó éjszakát című versében nemcsak panaszt találunk, hanem a jövendő hitét is: „Majd jő a kor, amelynek visszadöbben felénk a szíve ...“ Megemlíthetjük még a költő kiváló műfordításait, amelyekkel a Nyugat mozgalom legkiválóbb műfordítói közé emelkedett. Haladó világirodalmi nagyságok műveit fordította, Milton, Goethe, Shelley, Byron, Lenau verseit. Ha van az iskolánkban diafilm-vetítőgép és megvan a Tóth Árpádról (életéről, műveiről] készült film, vetítéssel fejezzük be a nagy költőnek szentelt irodalmi összejövetelt. Tanulóink bizonyára érdeklődéssel fogják végigkísérni az irodalmi kör Tóth Árpád összejövetelét, amelyet úgy aktualizáljunk, hogy a tanulók még inkább gyűlöljék meg a mindenkori elnyomást és háborút. Tomaschek Mária 222
