Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 7. szám - Bauer Károly: Néhány szó a helyesírásról

stb.). „Csak annyit kell megjegyeznünk, hogy azt az igealakot, amelyben az -11 képző előtt kiesik az e hang, kivételesen egy 1-lel írjuk. Egy 1 van eszerint a kicsinyli, kéklik, keveslem igealakban, noha — mint mondtuk — a kicsinyen, kékell, kevesell igékben hosszú az —1 képző, azaz kettős 1-t írunk. (Ne feledjük: egy

1-lel írjuk a lebecsül jelentésű (le-)ki- csinyel-t, de két 11-lel a kicsinek tart értelmű kicsinyell-t!“ (Lőrincze Lajos)

„Az átall, fuvall, gyengéll, restell, rosszall igék képzője megrövidül, ha utána -kodik, -kedik képző következik: (meg)átalkodik, (fel)fuvalkodik, gyengélkedik, restelkedik, rosszalkodik. A sugall kettőzött 1-jéből is csak egyet tartunk meg a sugalmaz származékban. A torkollik ige 1-jét megkettőzzük, de a torkolat főnévben és a letorkol ige végén csak egy 1-t írunk

A sarkall ige jelentése „ösztönöz“, a sarkal igéé pedig „sarkkal lát el“ (pl. cipőt sarkal). De a talpal (cipőt) és a talpal (gyalogol) szavakat egy 1-lel írjuk.“ (Szemere Gyula)

Tanulóim a helyesírás alkalmával a dz- és dzs-re igen gyakran még mint hangcsoportra tekintenek. Jól felhasználhatjuk ezek esetében Deme László fejtegetését: „Hogy a dz és a dzs nem a d + z és d + zs hangok kapcsolata, hanem egyetlen hang, azt nem nehéz bizonyítanunk. Ha a tánc szó c-je után zöngés mássalhangzón, pl. b-n kezdődő ragot teszünk, ez lesz belőle az ejtésben: tándzba. Fordítva: ha a bridzs szóhoz zöngétlen, pl. t kezdetű ragot teszünk, ez az ejtése: bricstől. A dz tehát a c-nek, a dzs meg a cs-nek éppen olyan párja, mint mondjuk: a g a k-nak, a d a t-nek stb. Mégis egészen a legutóbbi időkig úgy kettőztük s — részben — úgy is választottuk el őket, mintha hangcsoportot, d + z, illetőleg d + zs kapcsolatát jelölnénk; azaz így kettőztük pl. az edz ige alakjait: edzze, a bridzs szó -vei rágós alakját: bridzzsel. Ez a karddal, metssze stb., azaz a hangcsoportok mintája; pedig az egy hangot jelölő többjegyű betűkre nem ez vonatkozik, hanem a naggyá, öccse rájuk a példa. Ezért alakultak most így: eddze, peddze, briddzsel stb., azaz első jegyük kettőzésével.“

Még mindig elég hibát követnek el tanulóink a helyesírásban akkor is, ha igekötős ige főnévi igeneve segédigével alkot szerkezetet. Leggyakrabban közbeékelő igék: akar, bír, enged, fog, kezd, kell, lehet, szokott, szeret, tud stb. A tanulók számtalan példa nyomán: el akar jutni, meg kell mondani..., át szokott jönni.. . stb., olyasféle szabállyal élnek, hogy az igekötő mindig a főnévi igenévhez tartozik. Ilyen esetekben a tanulók kétségét eloszlatja a tankönyveinkben ajánlott módszer, a mondat átváltoztatása tagadó értelművé, ti. ezzel kiderül, hogy az igekötő melyik igéhez tartozik: el bírta viselni — nem bírta elviselni.

Fel-felbukkan itt-ott a hamisíttatlan féle íráshiba is. Ennek végleges eltávolítására legjobb orvosság az, ha a tanulók tudatába véssük azt, hogy -tat- lan, -tetlen fosztóképző nincs.

Vajon a tavalyi felvételi vizsgán a tollbamondás szövegében hány tanuló írta helyesen a megfeddte szót? Forgassák hát tanulóink mind gyakrabban „A magyar helyesírás szabályai“-t, tanulmányozzák a „ravasz“ szavakat.

Igaz, hogy a felvételi vizsgák izgalommal járnak, sok tanuló küzd ilyenkor lámpalázzal, de a nyelvtani ismeretek elmélyítésével, a helyes és hibás használat tudatosításával, megfelelő gyakorlatokkal az izgalmat és a lám- palázt minimálisra csökkenthetjük.

200