Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 7. szám - Bauer Károly: Néhány szó a helyesírásról
helyet. Hiba azonban, ha a hasonlatot a Toldihoz kapcsoljuk, amikor mai irodalmunk lényegesen másképp kezeli a hasonlatot, mint Arany János. Tisztázni kell azt is, hogy a legművészibb irodalomolvasás sem pótolhatja az irodalomtörténet folyamatának elemző vizsgálatát, mert nem elég, ha a tanuló azt tudja tényanyagszerűen, hogy volt Balassi Bálint, Zrínyi Miklós vagy felvilágosodás, azt is meg kell értenie, hogyan sarjadtak ezek koruk társadalmából, milyen harcaik voltak kortársaikkal, milyen szerepet töltöttek be koruk alakításában, mert ezek nélkül irodalmunk múltját, jelenét és a világirodalom mély társadalmi, humánus szerepét megérteni sohasem fogják. Ahhoz, hogy irodalom és irodalomtanítás vitája lezáruljon, még nagyon sok kérdést kell előbb tisztáznunk, utána megoldanunk. Pesszimizmusra és túlzott elbizakodásra egyaránt nincs okunk. A jelenlegi helyzet lehetőséget teremt a problémák tisztázására, megoldottaknak azonban még korai volna őket tekinteni. Egy ponton máris harcot indíthatunk a meglevő, a kialakuló ellen. A kényelmes emberek mentőöve a sablon. Nagyon sok, egyébként értékes irodalomtanítási módszertani mű akaratlanul is ilyen sablont terjeszt, amikor az elemzésnek előírásos menetét propagálja (előbb bemutatjuk, utána...]. Irodalom és irodalomtanítás közös vágányon nem futhat addig, míg az egyik az élet teljességének ellenmondásos ábrázolására törekszik, a másik kényelmes sablonokba menekül. Az elemzés szükséges, de amint soraimmal bizonyítani igyekeztem, ebben sablonok nem alakíthatók ki. Minden irodalmi mű, ha értékes, egyedi alkotás, éppen ezért a közvetítő tanárnak az adott lehetőségek variálásával, kombinálásával azt az egyedüli utat kell megtalálnia, amely az adott mű „Szezámja“, amelyre feltárja titkait, hozzáférhetővé teszi kincseit. És itt kell visszatérnem a tanári egyéniséghez, amelyről eddig keveset szóltam. Erre csak az képes, aki két dolgot rajongásig szeret: az irodalmat és tanítványait. Ez teszi képessé, hogy eredményesen oktasson s feloldja a két vitapartner ellenmondásait. BAUER KÁROLY igazgató, Püspöki Sokszor úgy véljük, hogy tanulóink helyesírása az utóbbi években jelentős mértékben fejlődött. Ennek elleniére tapasztalhatjuk, hogy az iskolai, de különösen a házi füzetekben még mindig megengedhetetlenül sok helyesírási hibát követnek el tanulóink. A gyermek felületes, figyelmetlen. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy tanulóink ismerik az egyes esetekre vonatkozó szabályokat, de amikor a gyakorlatban találkoznak velük, sajnos, már sokszor hibáznak. E rövid írásban nem az itt említett jelenséggel kívánok foglalkozni, nem azoknak a tanulóknak helyesírásáról szólok, akik a múlt idő t és tt jelét, a tárgy ragját keverik össze, akik' hibáznak a melléknév fokozásában, a / hang kétféle jelölésében, hanem a külső differenciálással külön csoportba sorolt kilencedikesek legjobbjainak, az „avantgardának“ a gyakorlatban felmerülő helyesírási kétségeiből, fogyatékosságaiból szeretnék itt egyet-mást feltárni. 198 Néhány szó a helyesírásról
