Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1965-09-01 / 1. szám - Bartha Tibor: A kilencedikes "Anyanyelvünk" / Könyvekről

mokban elsajátították, ezért ezt az anyagot — részletesebb, teljesebb feldolgozásban — a tankönyvnek a helyes stílus tulajdonságainak felsorolása után kellene közölnie. A szemléletesség eszközei közül a szerző egy-egy mondatban csak a hasonlatot és a megszemélyesítést érinti, az élénkség eszközei közül pedig csak az ismétlést, a felsorolást és a „kérdést“ világítja meg egy-két példád val. A tanulók az előző évfolyamokban a szemléletesség és az élénkség felsorolt eszközeiről már többet tanultak, sőt a szemléletesség és az élénkség más eszközeivel is megismerkedtek. A 6. évfolyam számára kiadott Irodalmi nevelés című tankönyv például részletesebben tárgyalja a hasonlatot, a megszemélyesítést és ezek mellett foglalkozik a díszítő jelzővel, az élénkség eszközei közül pedig a kicsinyítéssel és az ismétléssel; a hetedikes Irodalmi nevelés a szóképek közül ismét a hasonlatról és a megszemélyesítésről nyújt ismereteket, és ezek mellett tárgyalja még a metaforát és az allegóriát is. Az alakzatok közül a szóismétlés, a felsorolás, a fokozás, a felkiáltás, a költői kérdés, az ellentét, a megszólítás és az inverzió szerepel a tankönyvben. A 8. évfolyam számára kiadott Irodalmi nevelésben a költői jelzővel, a hasonlattal, a megszemélyesítéssel, a jelképpel, az allegóriával; a szóismétléssel, a szóhalmozással, a fokozással, a párbeszéddel, a megszólítással és az ellentéttel találkozunk. A kilencedikes Irodalmi nevelés című tankönyv a szemléletesség és az élénkség eszközeiről említést sem tesz.

A tantervi utasításnak megfelelően az Anyanyelvűnk című tankönyvek is foglalkoznak a szemléletesség és az élénkség eszközeivel. Ezeknek felsorolása, miként az Irodalmi nevelés c. tankönyvekben is, rendszertelen és következetlen. A hatodikus és hetedikes Anyanyelvűnk nem foglalkozik a szemléletesség és az élénkség eszközeivel, a nyolcadikos tárgyalja a megszemélyesítést, a hasonlatot, az állandósult szókapcsolatot; a szóismétlést, a szóhalmozást, a fokozást, a felkiáltást, a megszólítást, a kérdést, az ellentétet és a nagyítást. A kilencedikes — említettük már — a hasonlatot, a megszemélyesítést; az ismétlést, a felkiáltást és a kérdést. A felsorolásból látható, hogy a tankönyvek egyes szóképeket és alakzatokat rendszertelenül ismételnek, másokat pedig mellőznek (például: a körülírást, az eufemizmust; a szineszté- ziát, metonímiát, a szinekdochét/ a kötőszóhalmozást, a kötőszóelhagyást, a szókihagyást, a kételkedést, a részletezést, a közbevetést, a gondolatpárhuzamot, az elhallgatást, a ráértést, a visszavonást, a túlzást, a látomást, a szójátékot stb.j, és ezek rendszerezése, összefoglalása a kilencedik évfolyam számára megjelentetett tankönyvekből hiányzik.

A tankönyv első részében az említettek mellett még a következő hibák fordulnak elő: A 164. 1. második mondata nem pontos: „A köznyelv és az irodalmi nyelv ismeretéhez okvetlenül szükséges a nyelvtani tudás, a helyesírás ismerete, ezenkívül gazdag szókincs is kell hozzá, végül — mindezek birtokában — tudnunk kell magunkat az alkalomnak megfelelően kifejezni.“ Helyesebben: ... a tárgynak, a célnak és a körülménynek megfelelően kifejezni. A 164. lap harmadik szakaszában alkalomszerű kifejezés helyett megfelelőbb a célszerű. A 166. lapon ezt olvashatjuk: „A bekezdés logikai elrendezését felvilágosító, különböző bizonyító célzatú írásokban használjuk.“ A tényanyag logikai elrendezésének, illetve kifejtésének nemcsak a szakaszokban, hanem az egész fogalmazásban és nemcsak a „felvilágosító, bizonyító célzatú írásokban“, hanem az elbeszélésben stb. is érvényesülnie kell. A munkaeszköz, gép leírásához adott szempontokat előnyösebb lenne vázlat formájában ismertetni, az első szempont tipográfiai kiemelése helytelen, az idézőjel alkalmazása sajtóhiba. A munkaeszköz, gép leírását elősegítő általános vázlat például ilyen lehetne:

19