Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 5. szám - Kulacs Dezső: Miért fél a gyermek
Miért fél a gyermek (SPN Bratislava) A közelmúltban jelent meg Miroslav Cipro Miért fél a gyermek című könyvecskéje magyar fordításban. A könyv első részében a szerző a címben megjelölt problémával foglalkozik, a második ^részben pedig a gyermeki félelemmel közvetlenül össze nem függő olyan nevelési kérdéseket taglal, amelyek a gyermek nevelésének gyakorlatában naponként felmerülnek. ,,E könyvecske az iskoláskor előtti gyermek szüleinek íródott azzal a céllal, hogy a neveléselmélet és a gyakorlat nyújtotta tapasztalatok rövid ismertetésével segítséget nyújtson a nevelés égető problémáinak megoldásában, elgondolkoztassa a szülőket a gyermek érzelmi és értelmi fejlődésének, cselekedeteinek egyes kérdésein“, — mondja a szerző a bevezetőben, melyhez mindjárt hozzátehetjük, könyvével méltán számíthat sikerre a szülők körében. A félelem sok gyermekről szóló humoros történetnek szolgáltat anyagot, de megbocsáthatatlan vétek volna a gyermeki félelmet csak abből a szempontból figyelembe venni. A félelem jelentős szerepet játszik az egyéniség kialakulásában. Szerencsésnek tartjuk a könyv témáját, mert olyan kérdéssel foglalkozik az első részben, mely mindig időszerű a nevelésben. Meg kell mondani, hogy a nevelés gyakorlatában a legtöbb visszaélés éppen a gyermeki félelemmel történik, még a gyermekeiket szerető, de a pedagógiában tájékozatlan szülők részéről is. A szerző kitűnő példával szemlélteti és támasztja alá a menekülési ösztönön alapuló félelem jelentőségét az élőlények létfenntartásában. „Az a lény eleve pusztulásra van ítélve, amelyben ez hiányzik, vagy nincs eléggé kifejlődve..írja az első részben. A vakfélelem és a tudatos félelem párhuzamba állításával kapcsolatban rámutat azokra a feladatokra, amelyeket a nevelőknek és szülőknek meg kell oldaniuk a gyermek érzelmi életének helyes nevelésében. Egész sor jól megválasztott példát, élethelyzetet idéz fel a gyermeki félelem sajátos megnyilvánulásaira, s nagy hozzáértéssel megírt útbaigazításai és tanácsai fejlett pedagógiai érzékről és alapos gyermekismeretről tanúskodnak. A. félelem szoros összefüggésben van az idealista világnézettel. Ezzel kapcsolatban a szerző is foglalkozik több helyen a világnézetre nevelés kérdéseivel. Könyvecskéjének különösen ezek a részei jól megfogalmazottak. Nem reked meg a frázisoknál, hanem a világnézetre nevelés feladatainak megoldását és a módszereinek alkalmazását gyakorlatból vett példákkal illusztrálja. Érvelései könnyen felfoghatóak és meggyőzőek, érezni belőlük, hogy a józan megfontolás diktálta azokat. Különösen a tapintatossága rokonszenves, mellyel ezt a kérdést boncolgatja. Erre, mivel a családi nevelésben folyó világnézeti nevelésről van szó, még mindig szükség van. Jónak tartjuk a könyvecske azon részeit is, amelyekben a gyermekek kérdéseivel és ezekre a kérdésekre adott szülői válaszokkal foglalkozik a szerző. Ügyesen megválogatott példákkal teszi itt is hozzáférhetővé ezt a nem ritkán bonyolult pedagógiai problémát. Jó, hogy beszél erről, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyermek természetes kíváncsiságát bizonyító kérdésözön megválaszolása terén domborodik ki leginkább a szülők és más felnőttek neveléstani tájékozatlansága. Nem ritka az az eset, amikor a korhoz mért válaszok helyett idegesen letorkolják a gyermeket mondván: „ugyan haggy már békén kérdéseiddel!“ Sok nevelő megszívlelhetné a 23. fejezetben kifejtett gondolatokat, melyek megfogalmazásakor a szerző a primitív emberek erkölcséből és neveléséből kiindulva a következőket mondja: „A gyermek nem tehet arról, ha valamit tudatlanságból követ el, a nevelő számára azonban nincs igazoló mentség. Az ő kötelessége, hogy a gyermeket időben kioktassa arra, mit szabad, mit nem, s így elejét vegye a bosszantó kellemetlenségeknek, az esetleges balesetéknék.“ Sok figyelmet érdemlő gondolatot tartalmaznak a gyermeki szándék, a külső körülmények és az indítékok közötti összefüggésről, -az apa és gyermekei viszonyáról, az egységes szülői ráhatásról és a szülői példamutatásról szóló sorok is. Igényesség tekintetében talán egyik legkiemelkedőbb fejezet a 28., melyben Komenský egyik ma is 156
