Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 2. szám - "Minél több dal minél szebb éneklése"

Ezért minden tanító állítsa össze a gyermekek által énekelt dalok jegyzékét* és a lehetőségek szerint gyakran énekeltesse e dalokat.

Persze ezeket a dalokat nem elég egy héten egyszer — csupán a zenei nevelés óráján — énekelni, hanem minden más alkalmat is meg kell ragadni. Énekeljenek tanulóink egy-egy dalt a magyar és a szlovák nyelv, az olvasás és a testnevelés óráin is. Ha a tanulók figyelme ellankad, egy vidám, pattogó ritmusú, szívesen énekelt dallal állítsuk azt helyre. Ez nagyszerű alkalom, hogy a gyermekek teljes dalkincsét — tehát az előző évfolyamokban tanultakat is — állandóan ismételhessük és megteremthessük az örömteli éneklés — ez ideig annyira nélkülözött, ámbár oly fontos — feltételét. Minden osztálynak ezt az egységes dallamkincsét kb. 15 dallal kell a tanév folyamán bővíteni. Az összevont tanulócsoportos osztályokban nagyon jól bevált az a módszer, hogy a tanító a héten sor- rakerülő, megtanítandó dalt hétfőn reggel elénekli, a tanítás végén eldúdolja. Másnap, harmadnap ugyanígy, s ekkor már néhány tanuló a nevelővel együtt énekli. Mire elérkezik a zenei nevelés órájának ideje, a gyermekek nagy része már ismeri a dalt, hallás után megtanulta és több idő jut a közvetlen órán a zenei ismeretek tanítására, az örömteli zenei foglalkoztatásra [zenehallgatás, ismert dalok éneklése, népi gyermekjátékok, zenei játékok, találós kérdések, stb.).

A zenei nevelés óráin való biztosabb éneklés elérése érdekében osszuk az osztályt négy csoportra (persze anélkül, hogy ezt a gyermekek tudnák! ):

a) a biztosan, egyedül is jól és tisztán éneklők,

b] a csak kollektívában jól éneklők,

ej a gyengébben, a kollektívában is csak néha éneklők,

d] a „gátlásosak“ csoportjára

Kívánatos, hogy az osztály tanulóit hat-nyolc tanulóból álló „éneklősejtekre“ osszuk. Egy-egy ilyen sejtben legyen legalább egy egyedül is jól éneklő és egy-kettő a közösségben jól éneklő gyermek és az „éneklősejt“ többi tanulója — az osztály összetételének megfelelően — a másik két csoportból verbuválódjék. Az éneklésnél ne osszuk a gyermekeket fiúkra és leányokra. A lányok általában (főleg a felsőbb évfolyamokban) jobban énekelnek, tehát az ilyen beosztás csak még növelheti a fiúk és a lányok (azaz sokszor az éneklők és kevésbé éneklők) közti színvonalkülönbséget. A zenei nevelés óráin ennek megfelelően tehát az osztály ülésrendje nem egyezik más órákéval. Az éneklés során ugyanis a gyengébben éneklők és a „gátlásosak“ segítése megkívánja, hogy biztos hallású, tisztán éneklő tanulók fogják őket közre. A tanító feladata: már az év elején igyekezzék a zenei nevelés óráira jól összeállított ülésrendet, önállóan is éneklő „éneklő-sejteket“ kialakítani. Ezek aztán egymással versenyezve is énekelhetnek (persze nem hangerősségben, mert az kiabálássá fajulna). Általában: ne féljünk gyakran visszatérni és énekeltetni a már jól, tisztán intonált dalokhoz, mert csakis ezzel alapozhatjuk meg a gyermekek énekkészségét, éneklő kedvét, dalszere* Az 1964/65 iskolai évben, amikor a zenei nevelés is a magyar tannyelvű iskolákban az ellenőrzés és az igazgatás egyik központi tárgya, és amikor első ízben kapnak kezükbe az alapiskola alsó tagozatának tanulói e tantárgyból tankönyvet, tanítóink módszertani útmutatót — minden iskola igazgatójának legyen erkölcsi kötelessége, hogy az egyes osztályokkal két-három havonként énekeltesse el e jegyzékben szereplő dalokat. A tanfelügyelők feladata: ellenőrizzék, vajon eleget tesz-e feladatának e téren is az igazgató.

49