Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1965-06-01 / 10. szám - Megjegyzések a hetedikes nyelvtankönyvhöz / Tankönyveinkről
mert a következő sor alapján [helyett, mögött, alatt, miatt, közt, iránt, szerint még a hetedikes tanuló is megállapítja, melyik az az említett egy rész, melyben kettőzzük a í-t. A kivételt képező át, hosszat alakok nem mentesítenek bennünket a pontos megfogalmazás követelménye alól. Az elmondott hiányosságok ellenére megállapítható azonban, hogy a szerzők a gyakorlatiasság elvét a tananyag elmélyítésének szolgálatába állították, a gyakorlatok valóban a tanult anyag gyakorlására, bevésésére és ismétlésére szolgálnak. Javára Írandó a könyvnek még az is, hogy a gyakorlatok bővelkednek ötletekben, és módjával fel-felcsillan bennük bizonyos játékosságra való törekvés, és ez szórakoztatóvá teszi a könyvet. Figyelembe kell vennünk, hogy a szerzők a tantervben feltüntetett anyagot dolgozták fel, persze nem ragaszkodtak szigorúan az ott fetüntetett sorrendhez. Ez természetes is, hogy csak az anyag feldolgozása közben tűnik ki, melyik anyagrész melyikből vezethető le legkönnyebben. A tankönyv néhány „módosítása“ azonban nem tekinthető szerencsésnek, így a melléknévi anyag sorrendjének viszonylag lényegtelennek látszó megváltoztatása sem. Az ösz- szetett melléknevek olyan formában történő tárgyalása ugyanis — mint a könyvben látható — fölösleges és értelmetlennek látszó részletezés csupán. Ez kitűnik azokból a gyakorlatokból is, amelyeket ehhez az anyaghoz írtak a szerzők. Lényegesen megváltozott volna a helyzet, ha a melléknév fokozását ezt követően tárgyalják. Erre sem lett volna azonban szükség, ha a melléknévfokozást nem akarják egyetlen órával „elintézni“, hanem külön órát szánnak az összetett melléknevek fokozásának megtanulására, és erre — mint a cikk kezdeti fejtegetéseiből is kitűnik — lett volna lehetőség. így nem kerülhetett volna sor a 44. 1. 4. pontjában ilyen szövegezésre: „Vigyázzuk a rendhagyó fokozásű melléknevekre“! Az elírástól vagy a rossz szedéstől eltekintve ebben a pontban ugyanis az a hiba, hogy az összetett mellékneveket rendhagyó fokozású melléknevekként tárgyalják. Ismeretes, hogy az összetett melléknevek fokozása okoz leggyakrabban gondot, egyszerűen a szó összetett jellegénél fogva, ti. ezek közül igen sokat pl. koromfekete, hófehér, féghideg (a könyv példái) képtelenség lenne fokozni, mert az előtag eleve bizonyos intenzításbeli, mértékbeli stb. fokozat kifejezésére szolgál. Ez a téma különben is megtréfálta a szerzőket. Eddig nem szóltam még a könyv helyesírási és sajtóhibáiról. A már említett 44. lap 4. pontját a szerzők HT-ként közlik, bár az említett kérdés inkább a nyelvhelyesség körébe tartozik. Helyesírási tudnivaló viszont az, hogy a jobb ízű, legjobb ízű; jobb eszű, legjobb eszű melléknevek fokozott alakjait nem a könyv által feltűntetett módon írjuk. A HT-ban azonban másutt is találunk olyan részeket, amelyek helytelen szabályokra oktatják a tanulót, pl. 13,113,842 helyesen; 13 113 842 (51. 1.], a sem- se- kezdető összetett névmások m-jének írásmódjára pedig az a szabály, hogy (kettőzött) mm-et írunk, ha az utótag mi- hangokkal kezdődik (72. 1. 3. p.j, a 73. 1. 5. pontjára vö. a HSz. 131. pontját stb. Az ilyen jellegű botlások nyilván rontják a könyvnek még azokat az erényeit is, amelyekről a cikk elején már szóltunk. Sajnálatos azonban, hogy sem az elméleti anyagot, sem a nyelvhelyességi tudnivalókat feldolgozó részek nem mentesek a kisebb-nagyobb tévedésektől, nyelvhelyességi vétségektől, pongyola megfogalmazástól. Hogy erre példát mondhassunk, nem szükséges még keresgélnünk sem, elég, ha felütjük az első óra anyagát (9. l.j. Az első bekezdés hányaveti megfogalmazását, tárgyi tévedéseit, második mondatának tartalmatlanságát csak éppen megemlítjük. Olyan óriási logikai ugrásokkal találkozunk itt, mint a nyelv, beszéd, mondat, szó, hang, betű, s a szerzők mindezt öt kurta sorban teszik. E fogalmak emlegetésével jut el a szerző a hangig vagy még azon is túlra 323
