Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 1. szám - Csepregi Gizella: Engedjük, hogy a gyermek az első évfolyamban is gyermek maradjon / Levelezőink írják

milyen jó volt az iskolában és mindig oda. készül.

Ügy érzem, fáradozásom nem volt hiábavaló. A játék segítségével beloptam a kis emberkék szívébe az iskola iránti érdeklődést és szeretetek Az óvodával továbbra is fenntartjuk a kapcsolatot. Kölcsönösen meglátogatjuk egymást és közösen szervezzük rendezvényeinket is. Minden óvodás-gyermek ismer és tudja, hogy hozzám fog jönni elsőbe. így talán sikerül kiküszöbölni azt a káros hatást, melyet a szülők ijesztgetéseikkel okoztak.

A játéksarok létrehozásával valamennyi gyermek számára könnyebbé tettem az iskolai környezet megszokását. Az első napokon játszhattak a játékokkal. Pár hét múlva a játékok visszavonultak a szekrénybe, és ezután már csak olyankor jöttek elő, amikor egy-egy óra anyagának megértésében, elsajátításában segítettek a gyermekeknek.

Az iskolába kerülő gyermeket a mozgás és cselekvésvágy jellemzi. A mozgásszükséglet kielégítésére rengeteg alkalom kínálkozik az óraikon is, Pl. egy számtanórán „kimegyünk az erdőbe“. Elosztom a szerepeket: 5 nyuszi, vadász, róka stb. A gyermekek a kezükre húzott bábuval jelzik, hogy ki milyen szerepet játszik. Aztán megkezdődik a játszva-ta- nulás. Játékosan összeadunk, kivonunk, részekre bontunk. Mindezt a gyermekek észre sem veszik. Ök játszanak. S így a máskor esetleg unalmas tantárgy kedves lesz számukra.

45 perc nagyon hosszú idő az elsős gyermekek számára. Ennyi ideig képtelenek egyfolytában figyelni. Ezért, ha a fáradtság legkisebb jelét látom, egy rövid játékos mozgást, dalolást, tornát iktatok be, és máris biztosítottam újból a figyelmet. (Hajladoztunk, mint fák a szélben, labdák voltunk és ugráltunk, utánoztuk az állatok mozgását.)

Eleinte nagyon sokat dicsértem, később már kevesebbet, hogy a dicséret el ne veszítse értékét. Használtam a nagyon kedvelt bélyegzőket (pionírkislány az egyessel, méhecske stb.)

Most még néhány szót szeretnék szólni arról: hogyan alkalmaztam tanításomban egyes órákon a játékokat, bábukat?

Már az első évfolyamban nagy gondot kell fordítani arra, hogy a tanulók helyesen fejezzék ki mondanivalójukat. A bábuk megdicsérték azt, aki szép mondatokat mondott és kijavították azt, aki helytelenül ejtett ki valamit. Aztán beszélt hozzájuk a bábu, és a gyermekek figyelték, nem követ-e el hibát. így az

egész osztály érdeklődését 1© tudtam kötni. Év elején a bábuk megdicsérték azt, aki szépen, értelmeseen bemutatkozott. Amikor például a tisztálkodásról beszélgettünk, nemcsak a gyermekek mutatták a helyükön a mosakodást, fésül- ködést, hanem egy gyermek meg is fü- rösztötte a babát.

A bábuk érdeklődtek a gyermekektől, hogy egy-egy séta alkalmával mit láttak. A közlekedés legelemibb szabályainak megismertetése alkalmával az egyik gyermek a kocsit húzta, a másik a traktort, harmadik az autót stb.

Az írási előgyakorlatoknak fontos szerepük van a kéz- és újjizmok fellazításában, az arány- és irányérzék fejlesztésében, s általában a tanulók íráskészségének megalapozásában. A játékok segítségével a mechanikus gyakorlatok feloldódtak, játékos mozgásokká váltak, amit igen szívesen csináltak a gyermekek. Kézlazító gyakorlatként zongoráztunk, furulyáztunk. Egy gyermek a játék- zongorán, furulyán, a többi a helyén utánozta. Rántást kevertünk, mint „báb- nagyanyó“ a fakanállal. Minden betűelem írására valami játékos formát kerestem. Mind érdekes volt a gyermekek számára, és szívesen utánozták. A betűk írásakor már ritkán szerepeltek a bábuk. Akkor is csak azért, hogy megdicsérjék, aki szé'p munkát végzett.

Megfigyeléseim alapján állíthatom, hogy az ilyen játékos formák segítségével még a legfélénkebbek zárkózottsága is felengedett. Nagyon kedvelt játék volt az is, amikora „Okos Kata“ találós kérdéseket adott fel a gyermekeknek. Pl. mondott egy szótagot, amelyet a gyermekeknek kellett kiegészíteniük. Pl. A1... (ma) stb.

Oldalakon keresztül lehetne írni az egyes mozzanatokról, amelyek ugyan lényegteleneknek látszanak, de az első osztályosok életében mégis komoly jelentőséggel bírnak. A bábuk szereplése mellett persze nem szabad megfeledkezni a gyermek szereplési vágyáról sem, és minden megfelelő alkalmat ki kell arra használni. Arra is mindig ügyelni ke’l, ihogy a játék sose legyen öncélú, ha nem az óra anyagával összefüggjön és a tanítási óra célját szolgáló segédeszköz legyen a tanító kezében.

Ezenkívül arra törekedjük, hogy a tanítási óra örömteli élmény legyen a gyermek számára. Neveljük a jövő nemzedékét derűslelkű, öntudatos emberekké, akik szeretik a munkát, a szépet, ismerik az igazságot, akik magukat és másokat is boldoggá tudják tenni.

32