Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1965-05-01 / 9. szám - Herdics János: Félre a szólamokkal, sorakozzanak a konkrét szavak! II.
-pohár tejet (felszólító mondat) és Nem adna egy pohár tejet? (kérdő mondat). A mondatrészek tanítása során igen sok alkalom adódik a tanulók gondolkodásának fejlesztésére. Milyen probléma merül fel például az alanynyal kapcsolatban? A módszertan szakemberei teljes joggal helytelenítik az efféle meghatározásokat: „Az alany az a mondatrész, amelynek a kérdései: ki?, mi?, kik?, mik?. Ez a megállapítás ugyan segítségére lehet a tanulónak, viszont nem helyettesítheti a magyarázatot, hogy mi az alany. A nyelvtani meghatározásnak föltétlenül meg kell állapítania, hogy az alany az a mondatrész, amelyről valamit állítunk, tagadunk vagy kérdezünk. A tanítónak természetesen az a feladata, hogy tanítványait ránevelje a meghatározások helyességének ellenőrzésére. Nyilvánvaló, hogy a nyelvtani meghatározásnak nem lenne értelme, ha a tanulók csak formálisan tudnák elmondani, de nem értenék meg, s következésképpen nem is vennék hasznát. HERDICS JÁNOS igazgató, Szene Félre a szólamokkal! Sorakozzanak a konkrét szavak! (Folytatás) MATEMATIKA: Az igazgató a már fentebb is leírt és a matematika órára alkalmazható követelményeken kívül tartsa szem előtt még a következőket: a) Ha érvényes az a tézis, hogy futóhomokra lehetetlen felhőkarcolót építeni, úgy a matematikában ezt hatványozott formában kell tudatosítani. Ha az előző anyagból vagy anyagrészekből a tanulóknak nincs szilárd alapjuk, a tanító nem haladhat tovább. Az anyagban a tanító tehát állapítsa meg elsősorban ezt a fontos tényt, s ha a feltételek megvannak a tovább haladásra, csak akkor vegyen át új anyagot. b) A tantárgyak e legfontosabbjában igyekezzünk a legmegfontoltabb lépéseket tartani. Alkalmazzuk az úgynevezett algoritmus-módszert. Ez a módszer a matematikában a tipikus példák megvédésében az általános törvényszerűségeket keresi. Mutassuk meg tanulóinknak a haladásnak azt a módszerét, mely kizárja, vagy legalább is a lehető legkisebbre csökkenti az elvétést. c) Ne engedjük meg, hogy a tanító az egész osztály házi feladatának ellenőrzésével sokáig pepecseljen. Minden órán vegyen magához 4—5 füzetet — persze a tanulók ns tudják kiszámítani, kire mikor kerül sor —. Az így átvett házi feladatokat gondosan javítsa ki odahaza, és másnap, illetve a következő órán értékelje az osztály előtt. Persze a javításnál mutassa meg a tanító, hogy alapos pedagógus, és nem szűkkeblű lokálpatriota, aki csak a számbeli helyességet látja. Javítsa ki a helyesírási hibákat is éppoly lelkiismeretességgel, mint a matematikai tétel megoldási hibáit is, és ugyanakkor soha ne feledkezzen meg az esztétikai nevelésről se. — 287
