Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1965-05-01 / 9. szám - Pedgógus-íróink köszöntése
d almas Munkács város levéltára címen, amely ma is alapvető forrása Kárpátalja történetének. Hamarosan egyik vezéralakja lett a kisebbségi magyar tudományos és kulturális életnek. 1932-ben Bratislavába került, a tanítóképző egyik megbecsült tanára lett. Itt jelentette meg alapvető jelentőségű tanulmányait a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság folyóiratában, a Magyar Figyelőben a munkácsi barokkról, Kempelen Farkasról, Komensky sárospataki tevékenységéről stb. A kapcsolattörténeti kutatásnak is úttörője volt, a Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a B a c h - k o r s z ak Prágájában című könyvében a két nemzet közeledésének reális alapjait vetette meg. Alkotó szellemének igazi életterét azonban a felszabadult nép állama teremtette meg számára. A fasizmus és a kapitalizmus igája alól ocsúdó szocialista Csehszlovákia főiskolai tanszéket adott neki, ő volt az első magyar nemzetiségű docensünk. Sokoldalú tevékenysége eredményeként egymás után jelentette meg könyveit: Irodalmi és történelmi tanulmányok '(1953j; Magyar humoristák "(1954j; Egy kárpáti latifundium története a hűbéri világ alkonyán (1955). Maradandó értékűek a kisebb, könyvalakban még meg nem jelent tanulmányai, finom irodalmi érzékről, hatalmas világirodalmi tájékozottságról tanúskodó kritikái, cikkei is. Sajnálatos, hogy fő műve, az évtizedes kutatómunka eredményeként született nagyszabású alkotása a reformkori Pozsony város történetéről még mindig nem találta meg az utat olvasóihoz. Pedagógiai érzékét demonstrálja, hogy hatalmas műveltségét oda tudta szelídíteni a középiskolás tanulók értelmi képességéhez, amit számtalan — még ma is használt — tankönyve bizonyít. A lelkesedésben és megtorpanásokban gazdag másfél évtized eredményeinek összegezése alkalmából a tanítványok hálájával és tiszteletével hajtjuk meg fejünket a követendő, de szinte utánozhatatlan életmű előtt. Szeretnénk azonban, ha Sas Andor nyugtalan elméjének tüze tovább lobogna a fiatal magyar pedagógus-értelmiség lelkében, s olthatatlan tudásszomja, kifogyhatatlan ötletességü, pazarlóan gondolatgazdag előadásai a pedagógusok és tudományos dolgozók eredményes munkájában tükröződnének vissza. —sz— Pedagógus-íróink köszöntése Az iskolák kálváriáját megjárt emberek nemegyszer szívesen és a hála hangján emlékeznek vissza egy-egy tanítójukra, tanárukra. Ez nem tulajdonítható a véletlennek, mert hiszen a hivatásukat szerető és nagy tudással rendelkező pedagógusok sokszor pályaválasztásra ösztönöznek, már az indítás pillanatában fényes életutakra kötelezhetnek el. De a lényeg ennél sokkal több, s ezt Victor Hugo, a XIX. század íróóriása így fogalmazta meg annakidején: „Csökkenteni a homályos tudatúak számát és növelni a világos tudatúakét, az a cél. Ezért hangoztatjuk: oktatást, tudást a népnek! Akit megtanítunk olvasni, abban tüzet gyújtunk, minden kibetűzött szótag egy-egy szikra.“ S ki lenne hivatottabb a zsenge lelkekben s a tanulni vágyó ifjakban elhinteni a tudás magvát, felébreszteni a szenvedélyt és a vágyat, mint éppen azok a pedagógusok, akik felelősségteljes munkájuk mellett még magasztosabb célt is tűznek ki maguk elé: az egész nemzet tanítását és nevelését — József Attila szavaival élve — „nem középiskolás fokon“. Az ilyen pedagógus írók — mert azokról van szó — a múltban is voltak, s rendszerint hajdani diákjaik hosszú279
