Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1965-04-01 / 8. szám - Herdics János: Félre a szólamokkal, sorakozzanak a konkrét szavak!
A magyar tannyelvű dolgozók középiskoláinak hálózata, osztály- és tanulólétszáma az 1964/65-ös isk. évben: 1. Bratislava 1 22 1 22 1 19 3 63 2. Szene — — 1 13 1 15 2 28 3. Dunaszerdahely 1 18 1 24 1 16 3 58 4. Somorja — — 1 14 1 17 2 31 5. Galánta 1 23 1 24 1 18 3 65 6. Komárno 2 40 2 42 2 40 6 122 7. Ipolyság 1 21 — — — 1 21 8. Zselíz 1 17 1 13 — — 2 30 Összesen: 7 141 8 152 7 125 22 418 2) Addig míg a szlovák tannyelvű általános középiskolák osztályainak átlagos száma 7,4, addig a magyar tannyelvűeké csupán 4,7 osztály. HERDICS JÄNOS igazgató, Szene Félre a szólamokkal, sorakozzanak a konkrét szavak! Tudvalevő, hogy az igazgatónak kilencéves alapiskolán vagy általános középiskolán eléggé nehéz a helyzete,- ha azt akarja, hogy munkája gyümölcsöző eredményt hozzon nemcsak a saját szakjában működő tanítók munkájában, de a tantárgyak skálájának többi részében is. Egy matematikai végzettséggel rendelkező igazgatónak, ha nem túlozom, eléggé nehéz helyzete van az alapiskola 6—9. évfolyamaiban futó humánus tantárgyak berkeiben az egyes hospitálások és azok kiértékelése során. Hatványozottabb formában nő felelőssége ugyanebben a témakörben iskoláink III. tagozatán. S ha e tények reciprocitását vesszük szemügyre, könnyű megállapítani, hogy egy nyelvész másodfokon, főleg azonban harmadfokon szinte kínos helyzetbe kerülhet, ha az óralátogatások csínyját-bínját a nem szakjához tartozó tantárgyak köréből csak részben ismeri. így adódik azután, hogy az egyes iskolákon egy jó felkészültséggel rendelkező tanulmányi felügyelő a hospitálások eredményeit kézhez kapva nyomban meg tudja állapítani, hogy az igazgató vagy annak helyettesei milyen szakosok. Az ellenkező póluson ugyanis vagy nincsenek óralátogatások, vagy csak nagyon csekély számban, s azok is úgyszólván semmitmondók, általános frázisokkal telített vérszegény módszertani megállapítások. Ilyen esetekben láthatunk olykor egy tanítási egységről feljegyzett hospitálási eredményt mindössze 3—4 sorra zsugorítva, s abban is csak olyan megállapításokat, hogy a tanító pl. sokat mozgott az órán, vagy hogy a tanulók nem szabályosan használták a krétát, a törlőrongyot, vagy a tanító csaknem állandóan egy helyben állt magyarázat közben, vagy hogy nem lett volna szabad zsebre tennie a kezét, gombja hiányzott a kabátjáról és hasonló jelentéktelen megállapításokat. Nem akarom ezzel az itt megállapítottakat egyáltalán sutba vágni s mint módszertani, nevelési, vagy pszichológiai 233