Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1965-03-01 / 7. szám - Hogyan nevezzük - Néhány szóban

tan, a fizika, a kémia egymást .követik, és ennek eredményeként természetesen lankad a tanulók figyelme. Azonban bőven akad példa ennél súlyosabb fogyatékosságokra is. Például: a 6. évfolyam hat matematika-órájából kettőt tartanak az 5-ik órában és 2—2 órát pedig egy-egy napra terveztek be. A heti kétórás tantárgyak bizony sokszor az egymás után következő napokon kapnak órát, de az is előfordul, hogy például a 7. évfolyam heti kétórás német nyelvét hétfőn délután tanítjuk le egyszerre.

Az ilyen és hasonló hibák egész sora elsősorban a pedagógus munkáját nehezíti (például a heti egyórás zenei nevelést a 8-ik évfolyamban szombatra, az 5-ik órára helyezték. Amikor az ellenőrzés megállapította, hogy a tanulók ismeretei rendkívül hiányosak, a pedagógus azzal „magyarázta“ a helyzetet, hogy „szombaton az utolsó órán már nem lehet tanítaná“). Ha a tanítási órák elosztása nem arányos, a tanító elfárad, s ezáltal a tanítás színvonala hanyatlik. Többek közt tehát ezért is sok gondot megkövetelő pedagógiai tevékenység az órarend készítése.

A rossz órarend okát nem utolsósorban az ún. .^objektív nehézségekben“ kell keresnünk. Persze, hogy aztán valóban mennyire „objektív“ ez a „nehézség“ — ez rendkívül vitás. Az ellenőrzések megállapították, ' hogy zömmel az egyes tanítók indokolatlan egyéni kívánságai az „objektív“ okok. Több figyelmet érdemel ez a kérdés, mert a rossz órarend alapján, nem lehet igazán jól tanítani!

2. Sok iskola kifogásolja: miért nem lehet egy üzletben megvásárolni az ösz- szes szükséges segédeszközöket. Jogos követelmény (a javaslat megvalósításán az illetékeseik már dolgoznak). Mégis meg kell említenünk, hogy az egy helyben való beszerzés hiánya nem mentesíti az igazgatóságot a segédeszközökkel való ellátás gondjától. Jó példa erre a Galán- tai Kilencéves Alapiskola és az Általános Középiskola, aho.1 a tanulók termelése, az iskolai rendezvények, a nyári brigádok bevételéből a szülői tanács segítségével rövid másfél év alatt 2 magnetofont, epidiaszkópot, hordozható lemezjátszót, 2 db filmvetítőt (8 és 16 mm), 4 db lemezjátszó rádiót és több mint 2000 Kčs értékű diafilmet vásároltak.

Az elsődleges probléma tehát nem az, hogy egy helyben lehessen vásárolni, hanem az, hogy

a) teremtsünk olyan igényt, hogy mindegyik iskola igazgatója tartsa legalapvetőbb erkölcsi kötelességének a segédeszközök beszerzését;

b) a már meglévő segédeszközöket minden tanító maximálisan használja fel az oktató-nevelő munkában.

Ezen a téren még sok a hiányosság, mert például gyakori az olyan iskola, ahol már van magnetofon, de fonotékája nincs (pedig ezt igen egyszerű beszerezni, megalapozni, hiszen, ha csak a bratislavai magyar, szlovák, valamint a budapesti iskolarádió adásait rögzítjük, már akkor is idővel értékes fonotékára tehetünk szert. Nem is emelítve a tanterv előírta zenehallgatás anyagát, melyet a rádió és a televízió megfelelő adásainak szalagra rögzítésével rövid két-három hónap alatt be lehet szerezni!). Hasonló a helyzet a hanglemezek (a módszertani útmutatók már közlik az ajánlott diszkotékát, melyet minden iskola beszerezhet a hanglemez- boltban) és a diafilmek beszerzésével is.

Tény az, hogy minden iskolának be kell szereznie a szükséges hanglemezeket és diafilmeket, a hordozható lemezjátszót és a vetítőt. Erre ma már mindenütt megvannak a Lehetőségek. A hanglemez és a diafilm-jegyzéket a Szocialista Nevelés is közölni fogja.

3. A „Duna utcai mozgaloménak a tanfelügyelők jegyzetei közt is megtaláltuk a nyomát. A Buzicei, Nagyidai Kilencéves Alapiskolákban (de szinte mindenütt egész Szlovákiában) például komoly, alapos felméréseket végeztek a kartársak. Most már csak az a fontos, hogy mennyiben tudták megteremteni a teljes szervezettségű kilencéves alapiskolák az óvodákkal és a kisiskolákkal az állandó, sikeres együttműködést. Ér zik-e a felső tagozat tanítói a felelősséget a kisiskolák tanulóinak eredményességéért? Hogyan segítik az osztatlan iskolák tanítóit a jó eredmények eléréséhez? Tartanak-e közös, értékelő pedagógiai üléseket, közös módszertani köröket, megteremtik-e a kölcsönös óralátogatások lehetőségét, s mindez nem reked-e meg a formalizmus kátyújában, nem fúl-e a nemtörődömség posványába? A közömbös nemzetörődömség a lelki élet paralizise — a tanfelügyelők jegyzetei szerint is —, ahol ez a kór elharapózik, ott az elnéptelenedés veszélyezteti az iskolát.

4. A felméréseik azt bizonyítják: a pedagógusok még nem értették meg mindenütt az egyes tantárgyak tanításának uj koncepcióját. A tanulók nyelvtani ismereteiről beszélnek — a helyesírás és a helyes magyar beszéd szinte teljes mellőzésével.

223