Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 7. szám - Teleki Tibor: A jó lehetne még jobb / Könyvekről
1200 oldalnyi terjedelmű tollbamondást szöveg) eredményei arról tanúskodnak, hogy anyanyelvi oktatásunkban a helyesírás színvonala mélyponton van. Általánosan elfogadott tény ez már azóta, mióta egyáltalán magyar tannyelvű iskoláink léteznek. Vélemé- nyűnk szerint ezen kellett volna gyökeresen segíteniük az új tankönyveknek, így a 6. osztályos könyvnek is. A valóság pedig az, hogy a mintegy 109 oldalnyi terjedelmű nyelvtani anyagban nagyon szerény helyre szorul a helyesírás. Összesen 144 sor foglalkozik vele, tehát alig 4 százalék. Itt megjegyzem, hogy ebben már benne foglalttanak a helyesírással kapcsolatos gyakorlatok is. Ha ebből a 144 sorból le kellene vonnunk azokat a közlő jellegű szabályokat, amelyek nyugodtan elkerülhetik mind a pedagógus, mind a tanulók figyelmét, mert semmilyen alcím, tagolási jel vagy grafikai kiemelés nem jelzi fontosságukat, alig-alig maradna valami. Tanterveink azzal számolnak, hogy az alapiskolák tanulóinak lényegében el kell sajátítaniuk a helyesírást, s így az általános középiskolákban már sem a tanterv, sem az óraszám nem teszi lehetővé a rendszeres helyesírás tanítását. E szándék megvalósítását azonban mindenekelőtt a tankönyveknek kell lehetővé tenniük, mégpedig azzal, hogy a tankönyvkiadásban nem szabad visszarettennünk egy kis prakticizmus- íól, ha ezt az igények, a jelenlegi állapot szükségessé teszik, s az egyes évfolyamok tantervének felépítése egyenesen megköveteli. Nem utolsósorban pedig azzal, hogy a tanulók gondolkodási szintjéhez alkalmazkodva átfogalmazott szabályokat lehetőleg a HSz értelmének megfelelő és szabatos stilizálásban közöljük, nem úgy, mint ahogy pl. a 10. lapon lelhető a kettősponttal és a pontosvesszővel kapcsolatban. Továbbá azzal, hogy bizonyos fogalmakat nem keverünk ösz- sze (19. 1. 4—8. sor), kerüljük a mondvacsinált szabályokat (29. 1. c) pont); nem bonyolítjuk és nem szorítjuk meg a szabályokat ok nélkül, pl. a múlt idő jele az előtte levő hangtól függően vagy -1, vagy -tt, de mindig attól függetlenül, hogy az ige milyen módban van (69. 1.); nyelvjárási, régies vagy a magyar nyelvterületen nem általánosan elterjedt sajátos alakokra nem fogalmazunk különszabályt: jösszrök (75. 1., de ha már igen, lehetőleg jól írjuk: jöszrök (lásd ÉSz). A legnagyobb igyekezet mellett is megtörténik, hogy hibák kerülnek a könyvbe. A sajtó ördögéről rengeteg annekdóta kering, melyek szerint épp ott üti fel a fejét, ahol a legkevésbé számítunk rá. Szinte természetes, hogy a nyelvtankönyvben helyesírási hibákat csinál. Nálunk ennek a veszélye azért is nagy, mert a magyar szövegeket igen gyakran olyan szedők szedik, akik nem tudnak magyarul, vagy magyar nyelvi ismereteik hézagosak. Úgy gondoljuk, hogy már ideje lenne megoldani a csehszlovákiai magyar nyelvű sajtótermékek ilyen jellegű problémáit is. Szándékosan hagytam a végére a könyv grafikai sajátosságait. Hangsúlyozom, hogy az esztétikai kérdéseket nem érintem, s csupán a könyv tartalmával, szerkezeti felépítésével, használhatóságával kapcsolatos észrevételeket jegyzem meg. Ügy látom, hogy a grafikai szerkesztésben felemás kettősség uralkodik. Ez egyrészt a nagy gonddal végzett deko- ratívizmusban, másrészt olyan jellegű felületességben nyilvánul meg, melynek folytán nem érvényesül a tartalmi tényezők elsődlegessége, Ш. a grafikai elrendezési elveknek a tartalmi tényezőkkel szemben tanúsított gondatlanságában. Figyeljük meg pl. a 82. 1. szövegét és a 83. 1. illusztrációját! A szöveg (kiemelt) írószekrényről beszél, a kéipen pedig íróasztal látható, de Cecey sisakos képét is hiába keressük az illusztráción. Hasonló figyelmetlenség észlelhető a 61. 1. utolsó mondatára épülő illusztráción. Kifogásolhatók az illusztrációk még a 20. és 49. lapon, nem lényegkiemelő a 97. lapon, érthetetlenek a 91. és a 107. lapon levők. A grafikai elrendezés kettőssége másutt is megmutatkozik, pl. a 9—10. lapon és a vessző külön-külön alapon kap helyet; a kérdő-, a felkiáltójel, a 215
