Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: A rendszeres ellenőrzés a helyesírás tanítás záloga
az írásbeli munkáknál fogadjuk el általános elvnek, hogy csak annyit írassunk, amennyit javítani és javíttatni tudunk. De azt is tartsuk szem előtt, hogy az írásbeli gyakorlás mértékét nem szoríthatjuk a szükséges mérték alá. Helyesen jár el a tanító, ha a hibák elkövetését igyekszik megelőzni. Ezért az alsó évfolyamokban lehetőleg mellőzni kell az olyan szavakat, amelyeknek helyesírásával még nem foglalkoztunk. Ha azonban a nevelési cél elkerülhetetlenné teszi egy-egy ismeretlen, nehéz helyesírá- sú szó használatát, akkor ezeknek írásmódját föltétlenül közölni kell a tanulókkal. A hibák elkövetését általában úgy lehet megelőzni, ha az írásbeli gyakorlást gondosan előkészítjük. A fokozatosság figyelembevételével szoktassuk tanítványainkat önellenőrzésre, mert ezzel javító munkánk köny- nyebbé válik. A tanulóknak meg kell szokniuk, hogy nem tehetik le az íróeszközt, addig, amíg írásukat el nem olvasták. Ilyen módon azt akarjuk elérni, hogy az elkövetett hibákat maguk „fedezzék föl“. Már az első évfolyamban a szó másolásakor tudatosságot követelünk a gyermekektől, s ugyanakkor megkívánjuk, hogy a szót jól tudják hangjaira felbontani. Ezért a második évfolyamban már föltétlenül meg kell követelnünk a tanulóktól, hogy írásuk ellenőrzésekor észrevegyék az esetleges betűkihagyást. Egyes tanulóknál ez nem fog különösebb nehézséggel járni, lesznek azonban bizonyára olyanok is, akiknek ebben a „felfedező munkában“ bizonyos ideig segítségre lesz szükségük. Az említett követelmény eléggé igényes, mert a tanuló eleinte rendszerint nem azt olvassa, amit írt, hanem azt, amit írnia kellett volna. Ezért nem veszi észre saját írásában a betűkihagyást vagy az ékezethiányt. A következetes önellenőrzésre szoktatásnak a nevelés szempontjából is nagy a jelentősége, mert ezzel felkeltjük a tanulókban a felelősség- érzést írásukkal kapcsolatban. A nevelő részéről végzett rendszeres ellenőrzés azért igen fontos, mert a tanulóknak nap nap után tapasztalniuk kell, hogy tanítójuk éberen figyeli írásbeli munkáik pontosságát. Ez a tudat és a felelősségérzés kialakítja bennük az írásfegyelmet. Az ellenőrzésnek a tanító szempontjából is igen fontos szerepe van, mert a tanulók írásbeli munkáinak helyesírási ellenőrzése során nemcsak a maga munkájának az eredményét mérheti föl, hanem azt is, hogy az észlelt hiányosságok milyen további teendőket szabnak meg. MIT KELL AZ ELSŐ ÉVFOLYAMBAN ELLENŐRIZNÜNK? Jóllehet az első évfolyamban tulajdonképpen még nem foglalkozunk a helyesírás tanításával, a helyesírási ismeretek megalapozását a tanító már itt kezdi. Az előkészítő évfolyamban a helyesírás nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy a tanulók a szót alkotó hangzóira tudják bontani. A szavak szótagokra és hangzókra bontását a tanítónak mindaddig figyelnie ikell, amíg annyira meg nem tanulják, hogy már nem hagynak ki betűket a szavakból, és már nem cserélik fel egyik betűt a másikkal. M. A. Melnyikov A tanító kézikönyve c. munkájában megjegyzi, hogy az ilyen ellenőrző gyakorlatokra egyes elhanyagolt helyesírásű, gyenge tanulóknál gyakran még a 3—4. osztályban is szükségünk van, ha írásbeli munkáikban betűkihagyások és más szóelferdítések fordulnak elő. HOGYAN TÖRTÉNIK AZ ÍRÁSBELI MUNKÁK ELLENŐRZÉSE? Az iskolai írásbeli munka ellenőrzését vagy a tanulók végzik rögtön a munka befejezése után, vagy a tanító tanítás után. Az alsó évfolyamok tanulói is ellenőrizhetik az írásbeli munkát, ha van előttük minta (pl. táblára írt szöveg vagy a tankönyv szövege másolás esetén]. Ilyen módon ellenőriztethetünk minden helyesírási gyakorlatot az ellenőrző tollbamondások és az osztályozandó írásbeli munkák kivételével. 21
