Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-01 / 6. szám - A pályaválasztási szemináriumból
b) el kell sajátítaniuk az év folyamán az összes kis- és nagybetű olvasását és összeolvasását, valamint írását. Tudniuk kell: c) a 20-as számkörben a legegyszerűbb alapművel® leket; d) az éneklés alapismeretéit; e) a testnevelési órákon a mozgásszervek feletti uralmat. A fenti követelményeknek nyilvánvalóan csak az iskolaérett gyermek tud sikeresen eleget tenni, tehát az, aki képes: 1. a különböző irányú cselekvésekre motiváló ösztönzések közül akaratlagosan az egyiket a cél eléréséig kövem! és a fegyelmezett magatartásra való képessége kialakulóban van; 2. egyszerűbb .társasjátékokban a szabályokhoz alkalmazkodni; 3. egyszerű kötelességekre vonatkozó utasításokat végrehajtani'; 4. belső ösztönzésű (impulziv) mozgásait gátolni, cseveüvesét irányí.ani; 5. a felnőtt beszédére 15 percig képes folyamatosan figyelni. Továbbá akinek: 6. szókincse és kifejező képessége a korbeliek átlaga, konkrét szemléletes gondolkozása pedig megfelelő színtű; 7. kézügyessége, csukló és ujjizma! beidegzése oly mértékű, hogy aprólékos rajz. és írásmozgások elvégzésére képes; 8. tárgy-, tér- és időészlelése, mennyiség és számfelfogó képessége egyszerű, logikus, gondolkodó képessége a hat éves gyermek szintjén van, valamint 9. az a gyermek, aki érzelmein, vágyain már valamennyire tud uralkodni, szüleihez való érzelmi ragaszkodása nem oly feloldhatatlan és kizárólagos, hogy az iskolai közösségbe beilleszkedését és a tanulotársak'kal való együttes tevékenységét gátolná.*1 A fenti szempontok mindegyikét érdemes lenne elemezni — ám ez messze meghaladná ennek az írásnak keretét. A mi sajátos körülményeinkre való tekintettel azonban mégis egy-két szóval felhívjuk az 5 ik és a 6-ik pontra a pedagógusok figyelmét. Arkin E. A. „Dos- kolnij vosraszt“ (Az óvodáskor — M szk- va, 1948) című művében a hatéves gyermek szókincsét 2500—3000 szóra becsüli. A gyermek szókészlete pedig, az említett mű szerint, a különböző szcfa- jok között (az orosz anyanyelvű gyermekekről: van szó) a következőképpen oszlik meg: főnevek 50,2%; igék 27,4%; melléknevek 11,8%; határozószók 5,8%; számnevek 1,9 %; kötőszóik 1,2 %; elöljáró szók 0,8%; indulat- és módosító- szóik 0,9 %. léhát a tanítási nyelv ismerete — amint a fentiekből is láthatjuk, eléggé alapos ismerete szükséges az is- k о laére 11 ség he z. Ellenkező esetben ugyanis a gyengébb idegzetű gyermek elidegenedik az iskolától (melyben részéi nem minden érthető). Az egyébként is sok ú] hatást befogadó, az új helyzethez nehezebben alkalmazkodó gyermek ilyen körülményeik közt ui. könnyen neurotizálódhat vagy egy egész életre szóló érzelmi sérülést szenvedhet. Vannak olyan elsőosztályosok, akik nem értve tökéletesen a tanítási nyelvet, néha hetekig szótlanokká válnak. Az elsős gyermekek aimugyis szorongásos állapotát nyelvi nehézségei még fokozzák, s mindez gátolja, hegy bekapcsolódjék az osztály munkájába. így aztán lemarad és éppen az előkészítő időszakban nem kapja meg a szilárd alapot. A pedagógusok feladata (minden érzelmi túlkapás nélkül) ismertetni a szülőkkel aiz iskolaévettség követelményeit, a gyermekek örömteli, sikeres tanulásának feltételeit (természetesen a szülők azon jogának, hogy milyen tannyelvű iskolába a-dják gyermeküket —, teljes tiszteletben tartásával). Ajánlatos, hogy ha a gyermek iskolaérettsége vitás, forduljanak a pedagógusok tanácsért az iskolaorvoshoz vagy a pszichológushoz. Mózsi Ferenc Az elmúlt év december elején a Sz'ovák Nemzeti Tanács Iskola- és Kulturális ügyi Megbízotti Hivatala pályaválasztási szemináriumot rendezett az utánpótlásnak az 1964. évben való e'halye- zéséről. A szemináriumon részt vett a kerületi és a járási tanfelügyelőkön kívül egy járási nevelési tanácsadó is. A fő beszámolót Kahan elvtárs tartotta. Az alább ak- ban ennek egy rövid kivonatát közöljük. 1 Dr. Kiss Tihamér: Általános iskolai beiskolázási problémák c. tanulmánya alapján. 191 A pályaválasztási szcmiáriumbs!
