Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 1. szám - Ágoston György: A programozott oktatás és az oktatógép
vagy helyeslés (megerősítés), időnként jutalmazással kiegészítve, 3. az előrehaladás ritmusának, sőt a kérdések sorrendjének függése a tanulói válaszok minőségétől. Pressey felfedezése eme ésszerű elvek ellenére nem keltett különösebb visszhangot. Az oktatógép és a programozott oktatás gondolata 1954-ben merült fel újra, de most már széles körű visszhangra találva és egész mozgalmat indítva el. A gondolat újbóli és tudományosan jobban megalapozott felvetése B. F. Skimnernek, a Harward Egyetem professzorának nevéhez fűződik. Skinner gépe azon az elven alapszik, hogy a tanulónak a gép által feltett (felmutatott) kérdésre nem a gép által megadott feleletek, megoldások közül kell kiválasztani a helyeset, mint Pressey gépe esetében, hanem a kérdés, a feladat megismerése után önállóan kell a választ, a megoldást írásban kidolgoznia, megszerkesztenie. Miután kész ezzel, a gép megmutatja neki a helyes választ, a jó megoldást, amellyel összehasonlítja a magáét, és ily módon ellenőrzi magát. Skinner világosan meglátta, hogy az oktatógép lényege a program és nem a gépi mechanizmus. Ö fejti ki először a programozott oktatásnak azt a kardinális tételét, hogy a tananyagot gondosan felépített, fokozatosan előrehaladó nagyszámú kis szakaszra kell felbontani, és hogy az optimális fokozatosságot egy kísérleti tanulócsoport válaszával kell meghatározni. A gép csupán prezentálja a programot. Skinner és tanítványai számos programot ki is dolgoztak. A kutatók azonban a programot prezentáló gépi mechanizmus tökéletesítésén is fáradoznak. Egy 1961-ben készült monográfia6 szerint az oktatógépeknek a következő funkciókat kell végezniük, illetve a kutatásoknak arra kell irányulniuk, hogy ezekre minél alkalmasabbá tegyék őket: 1. A kérdés, a feladat, a szükséges tények, ismeretek bemutatása, exponálása a közlés legalkalmasabb módján (vizuális, auditív stb. közlési mód). 2. A válaszadás módja: a válaszolás módja lehet —< mint tudjuk — már kész válaszok közül való felismerés vagy a válasz önálló megszerkesztése a tanuló által. A kétféle módszer egyesítése is lehetséges attól függően, mi az oktatás tárgya, mi az oktatási feladat. 3. A ritmus, az ütem kérdése. Itt „a várakozási idő” fontos problémájáról van szó, egyrészt a kérdés feltevése és a válasz felmutatása között, másrészt az egymás után következő kérdések, szakaszok között. Ezt az időt maga a tanuló vagy automatikusan a gép határozza meg, vagy pedig az egyik is, másik is. 4. A tanuló által adott válasz összehasonlítása a helyes válasszal, vagyis az a mód, ahogyan a tanuló értesül munkája eredményességéről vagý eredménytelenségéről. Ezt az összehasonlítást is vagy maga a tanuló vagy a gép végzi el. Az utóbbi a célszerű abban az esetben, amikor a tanulóik kicsik vagy gyengébb képességűek. 5. A tanuló válaszainak módszeres mérése, értékelése, regisztrálása abból a célból, hogy diagnosztikáljuk azokat a nehézségeket, amelyekkel a tanuló a megismerés (a feladat megoldása) során szembekerült, és hogy ennek a diagnózisnak az alapján a program módosítható legyen. i 6. A programváltozások a szelekció kérdése. Ez a funkció minden olyan alkalommal jelentkezik, amikor módosítások válnak szükségessé a programban. Legegyszerűbb alakjában ez a funkció két tényezőt vesz figyelembe: a tanuló válaszának helyességét vagy helytelenségét. A folyamat összetettebb, ha a válaszok finomabb értékeléséről van szó. Ebben az esetben a szelekció függ a tanuló által elsajátított ismeretek színvonalától, illetve azoknak a helyes válaszoknak a számától, amelyek állandósultán jelentkeznek a ismeretelsajátításnak, a feladatok megoldásának folyamatában. Ekkor az állandósult (jól elsajátított) helyes válaszokkal kapcsolatos ismeretek, kérdések kiiktathatók a program további részeiből, és így a tanulónak csak azokkal a programpontokkal van dolga, amelyeket nem eléggé értett meg. Röviden szólva, a szelekciós 18
