Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 1. szám - Benda Kálmán: Az osztályfőnöki munka tervezéséről és gyakorlatáról

Megállapíthatjuk, milyen kérdésekben alakult ki már egészséges közvélemény, milyen következményeket nem helyesel még a többség, s melyekben uralkodik még negatív felfogás. Lehetséges például, hogy a tanulók az óra alatti rendzavarást már elítélik, de odáig még nem fejlődtek, hogy helytelennek tartanák a súgást és a házi feladatok iskolában való írását.

Feltétlenül szükséges, hogy az osztályon belül működjön egy aktívaréteg, amely a közösségi feladatok megoldása során tudatosan törekszik az osztálytársak magatartásának formálására. Az osztályaktívát szervezzük meg a hatodik évfolyamban is; tagjai legyenek a legjobb magaviseletű és előmenetelő tanulók. Idővel igyekezzünk az aktívát kibővíteni, számbelileg növelni anélkül, hogy ez — kereskedelmi nyelven szólva — a minőség rovására menne. Arra törekedjünk, hogy mire tanulóink a kilencedik évfolyamba jutnak, lényegében az egész osztály alkossa az aktívát. Ezt a célt elérhetjük esetleg sokkal rövidebb idő alatt is. Ha a tanító az osztályon kívül van, helyettesítse őt az aktíva. A tanulók maguk ügyeljenek a rendre és tisztaságra, legyenek részesei a rend és fegyelem nyújtotta esztétikai gyönyörnek.

Felmerül az a kérdés, hogy a tervezés során mennyire vegyük tekintetbe az egyes tanulók fejlettségi szintjét, egyéni tulajdonságait. Az osztályfőnök, aki ismeri tanítványait, a feladatok jelentős részét már eleve személyekre konkretizálva tűzi ki. A kilencedik évfolyam osztályfőnöke például nem írja tervében „a következő iskolaévre megnyerek öt jó tanulót pionír-rajvezetőnek“, hanem: „öt jó tanulót — Búkor Máriát, Füsi Tibort, Kürthy Editet stb. — megnyerek pionír-rajvezetőnek.“ Ugyanilyen konkrétan meg kell jelölni, hogy az egyes feladatok megvalósítása során kikre támaszkodhatunk. Természetes azonban, hogy vannak olyan feladatok is, amelyeket személyek megjelölése nélkül tűzünk ki.

Külön ki szeretnénk itt térni az osztályfőnök és a tanuló közötti őszinte bizalom szükségességére. Ahhoz, hogy a nevelő tökéletesen megismerje a tanuló lelki világát, érzelmeit és otthoni körülményeit, elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyermek a tanítóban abszolút bizalomra érdemes személyt lásson. Nem könnyű dolog megnyerni a gyermekek teljes bizalmát; hatványozott mértékben érvényes ez a zárkózott természetű, bizalmatlan tanulókra. Ha azonban a gyermek osztályfőnöke részéről állandó és változatlan jóindulatot és segíteni akarást tapasztal, előbb-utóbb bizalmatlansága feloldódik.

Befejezésül még néhány szót azokról az irányelvekről, amelyeket érdemes szem előtt tartani.

A tervezés elsősorban elemző tevékenység, melynek csupán fontosabb eredményeit rögzítjük írásban, azt, ami a jó munkához feltétlenül szükséges. Tervünk legyen könnyen áttekinthető, de ne túlságosan bőbeszédű, mert ez feledteti a lényeget, a központi feladatokat. Az osztály- főnöki tervek általában a következő részeket szokták tartalmazni:

1. az osztály fejlettségének elemzése,

2. a nevelési feladatok kitűzése,

3. az erkölcsi beszélgetések tematikája,

4. a közösség tevékenységének, akcióinak programja,

5. az osztályban tanító pedagógusok munkájának összefogása,

6. az úttörőmozgalommal kapcsolatos feladatok,

7. a szülőkkel való foglalkozás terve,

8. naptárszerű ütemterv illetve előjegyzés.

A terv egyetlen formai követelménye az áttekinthetőség, a könnyen kezelhetőség. Végezetül pedig: a jó terv elengedhetetlen, de egymagában természetesen nem elegendő az eredményes munkához.

14