Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 1. szám - Onódi János: Sok sikert az életben!

irányítani. A délelőtti tagozat 129 végzett és diplomát szerzett hallgatója és azok is, akik októberben kapnak oklevelet, már júniusban átvették az elhelyezésről szóló végzést — dekrétumot. Igen örvendetes számunkra, hogy intézetünk végzett hallgatóinak nem voltak „különös igényei“ az elhelyezést illetően. Senki sem ragaszkodott ahhoz, hogy csakis ebben vagy abban a nagyobb városban szeretne tanítani, ahogyan ez egyes főiskolásoknál már csaknem kellemetlen hagyománnyá vált. S mert ilyen nehézségeik nem voltak, az új tanítókat egyéni kívánságaik figyelembe vételével, de a társadalmi szükségletnek megfelelően helyeztük el. Az igazság persze az, hogy az egyes járások, így a komáromi, dunaszer- dahelyi, galántai — több új tanítót kértek, mint amennyit kaptak. Ebben az évben azonban még nem tudtuk igényüket kielégíteni, de talán jövőre ez is sikerül.

A Pedagógiai Intézetben töltött három, illetve négyéves tanulmányaik folyamán az ifjú tanítók gazdag ismeretanyaggal lettek felvértezve. Azonban újból szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez nem minden. Nem azért szerez valaki oklevelet a főiskolán, hogy kijelenthesse: „Na most már végre nem kell többet tanulnom.“ Nincs olyan oklevél, amely bárkit is feljogosítana az ilyen kijelentésre, s különösen a tanítói diploma nem ilyen. Ifjú tanítóinktól azt kérjük, hogy egész életük folyamán tanuljanak. Tanuljanak minél többet, mert csakis az egyre gyarapodó tudás lehet a jobb munka biztosítéka.

Űtravalóul most is megismételjük volt tanítványainknak, hogy legyenek szerények most is és mindig. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert akadt már példa arra, hogy a főiskolát végzett fiatal tanító valamiféle „magasabb polcról“ tekintett kollégáira. Természetesen ez nem helyes és nem célravezető. A főiskola diplomát adott ifjú tanítóink kezébe, de a diploma

4