Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 2. szám - Martin Hargas: Vége a vitának?
általában valamennyi nyelvre vonatkoznak, (itt az anyanyelv sem képez kivételt), a nyelvi tantárgyak óraszámának a szlovák nyelv óráival való emelése a nemzetiségi iskoláknak nem kívánatos nyelvi jelleget kölcsönöz. így a nemzetiségi iskolákban a tanítás tartalma ellentétbe került egyrészt az alapiskola politechnikai küldetésével, amelyet a tartalmi átépítés után a nemzetiségi iskolákon is elsőrendű feladatnak kell tartani, és amely nem vezethet a többi, különösen a természettudományi és technikai tantárgyak gyengítéséhez, másrészt ellentmondást idézhet elő a nyelvtanításra szánt órák csökkentett száma és a nyelvtanítással szemben támasztott egyre nagyobb követelmények közt. A viták, de a könyörtelen gyakorlat is bebizonyította, hogy a mai körülmények közt a legmegfelelőbb megoldás, ha keressük annak lehetőségét: hogyan lehetne emelni a nyelvtanítás hatékonyságát a tanítás módszerének és szervezésének tökéletesítésével, és csak másodsorban jön tekintetbe az óraszám növelése. Természetesen ez a nyelvtanításnak nem egyetlen problémája. Nem kevésbé komoly problémát képez a szlovák nyelv terjedelmének és tartalmának összehangolása (túlságosan mechanikusan vették át a szlovák iskolák tanítási követelményeit) különösen a magyar tannyelvű iskolákon, a tananyagnak a tantervbe való beosztása a tudományos elemzés alapján, a speciális módszertan, a nyelvtanítás modernizálásának és hatékonysága növelésének kérdése, további élő nyelvek tanítása stb. Helyszűke miatt itt nem foglalkozhatunk részletesen valamennyi felvetett problémával. Csak olyan mértékben tartjuk szükségesnek foglalkozni velük, amennyiben az Iskola- és Kulturálisügyi Minisztérium legújabb rendeletéire vonatkoznak, amelyek feladata volt és a jövőben is az lesz, hogy megkönnyítsék a problémák megoldását, és így hozzájáruljanak a hiányosságok kiküszöböléséhez. Nem tagadhatjuk, hogy valamennyi felvetett probléma számunkra ismeretes volt már 3—4 évvel ezelőtt is, amikor iskolaügyünket, tehát a nemzetiségi iskolaügyet is szervezési és tartalmi szempontból átépítettük. Sőt 1960-ban elkészítették az alapvető iskolai dokumentumokat is (tantervek, óratervek), és írták az új tankönyveket is, amelyekkel a kitűzött feladatokat meg kellett oldani. Az a tény, hogy ezekre 3 év múltán alapjában újból visszatérünk, nem jelentheti szerzőik dicséretét, de ugyanakkor azt sem tagadhatjuk, ami közben nemzetiségi iskoláink érdekében történt. Ez csak annak a ténynek a megállapítása, hogy bár egy értékes tapasztalattal gazdagabbak lettünk (ezt drágán meg is fizettük!), de megállapítottuk, hogy nemzetiségi iskoláink tartalmi átépítése terén feleslegesen elvesztettünk 3 évet, nem beszélve arról, hogy néhány hibával — amelyeket tévesen a haladás jegyében tüntettünk fel, elkeserítettük a pedagógusok és a szülők jelentős részét, sőt nemegyszer indokolatlan gyanúsítást és nemzetiségi viszályt idéztünk elő. Ez csak annak bizonyítéka, amit már a bevezetőben mondtunk, hogy nem szabad szubjektív és voluntarisztikus módon a konkrét feltételek figyelembe vétele nélkül célokat kitűzni, Ígérjék azok bár a legszebb távlatokat. Az a tény, hogy az Iskolai és Kulturálisügyi Minisztérium legújabb intézkedéseit, amelyek a Szlovák Nemzeti Tanács kezdeményezéséből születtek és amelyek jóvátesznek egyes régebbi, helytelen intézkedéseket, nemcsak a tanítók, hanem a nagyközönség és különösen magyar 35
