Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1964-05-01 / 9. szám - Sági Tóth Tibor: Az Új Szó és a pedagógiai propaganda / Levelezőink írják

den esetben tárgyilagosak és jó szolgálatot tesznek az iskolaügy és a pedagógusok tekintélyének biztosítása szempontjából. Elgondolkoztató és igen sajnálatos tény, hogy ugyanez nem mondható el néhány más — egyébként kellő színvonalúnak minősíthető — lapunkról, melyekben napvilágot láthattak (főleg az 1963-as esztendőre gondolok) bántóan általánosítható és felháborítóan szubjektív beállítású, rosszindulatú és tekintélyromboló írások, melyek a magyar iskolák tanítóinak felkészültségét, tanítóképzésünk eredményességét és távlatait vonták felelőtlenül kétségbe. Az ilyen szólampuffogtató és a tények kellő ismeretét nélkülöző demagóg „irományok“ nagymértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a közvélemény és .a szülők egy része teljesem irreális képet alkosson magának a magyar tannyelvű iskolák színvonaláról, helyzetéről és jövőjéről. Nem véletlen tehát, hogy az Üj Szó szerkesztőségét felkeresték levelükkel a ligetfalusi szülők, aggodalommal eltelve a magyar iskolák jövőjét illetően.

Az Űj Szó ez alkalommal is pártunk központi napilapjához méltó nyíltsággal és tárgyilagossággal felemelte szavát a magyar iskolák jövője ügyében és a lap január 25-i számában „A magyar iskolák jövője“ címmel egész oldalas szerkesztőségi cikkben fejtette ki a magyar iskolák helyzetével és jövőjével kapcsolatos helyes nézeteket. Az Űj Szó szerkesztőségi cikke közérthető formában rámutatott arra, hogy a magyar iskolák jövőjét illetően nincs ok az aggodalomra és a túlzottan aggályoskodók felé leszögezte: „Aki pedig bármiféle módon is a nemzetiségi beolvasztás, az elszlovákosítás elméletét hirdetné, így vagy amúgy szorgalmazná, pártunk történelmi próbát kiállt lenini nemzetiségi politikájával, szocialista alkotmányunk szellemével szöges ellentétben cselekedne.”

Az említett cikk igen jól tájékoztatott arra vonatkozóan is, hogy a magyar tannyelvű iskolákban az elsődleges cél a tanulók tárgyi tudásának bebiztosítása, mégpedig az

anyanyelvi oktatás alapján. A magyar tannyelvű iskolák munkája eredményességének megítélésében tehát nem lehet a szlovák nyelv tanításának színvonala az egyetlen, döntő kritérium. Az anyanyelvi oktatás szükségességét és jogosultságát tudományos alapossággal elemezte az Űj Szó február 8-i számában közölt „Az anyanyelvi oktatásról” című írás, melynek írója, Mózsi Ferenc központi tanfelügyelő, mint ,a probléma kiváló ismerője fejtette ki nézeteit az anyanyelvi oktatásról.

Szülők és pedagógusok örömmel és megnyugvással vehették tudomásul, hogy a csehszlovákiai iskolák egyik legjobb ismerője és legkompe- tentesebb bírálója cikkében a következőket állapította meg: „A szülők mindig abba az iskolába adják gyermeküket, amely többet nyújt tanulóinak. Ha ebből, a szülők szempontjából legkézzelfoghatóbb szempontból vizsgáljuk a magyar tannyelvű iskolákat, megállapíthatjuk: ezek az iskolák megismertetik tanulóikat mind a magyar, mind a szlovák nyelvvel és kultúrával. Ugyanakkor a cseh és szlovák iskolákkal teljesen egyenlő és egyenrangú ismereteket nyújtanak minden tantárgyból“. A cikk befejező része megerősítette az Űj Szó január 25-i szerkesztőségi cikkének mondanivalóját: „A kérdés kulcsa tehát teljes egészében tanítóink kezében van: ha haladéktalanul teljesítik oktatási-nevelési tervüket, nagyszerű jövője van a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskoláknak, mert eredményes, boldog életre készítik elő tanítványaikat.”

Nem vitás, hogy az Űj Szó a két említett értékes cikk közlésével igen hatékonyan hozzájárult a magyar tannyelvű iskolák és a magyar pedagógusok tekintélyének megszilárdításához. Mindkét cikk élénk visszhangra talált a szülők és a pedagógusok körében egyaránt, és példát mutatott pedagógusainknak abban, miként kell tényekkel és érvekkel alátámasztott helyes pedagógiai propagandát kifejteni a magyar szülők körében ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. De mindezeken túl a két

282