Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: 1963. szeptember

egy igazgatóság alá vonásával kapcsolatban a teljes önkéntesség elvi szükségét hangsúlyozták többen — ám ezt az Űj Szó 1961. július 8-áa megjelent számában Ján Uher és az Učiteľské noviny 1961-es évfolyama 36-ik számában Július Lihocký elvtársak kategorikusan leszögezték. Persze minden elv valóra váltásának záloga az, hogy maguk a pedagógusok, a kommunisták „valóban érvényesítsék (s ehhez nyilvánvalóan alapos ismeretekre is szükség van — a szerző megjegyzése} a lenini normákat és alapelveket, akadályozzák meg azt, hogy a gyakorlatban a szubjektivizmus és a szektárianizmus bázisává válhasson a dogmatikus, a nem marxista gondolkodásmód.“2

Az elmúlt tanév tapasztalatai mutatják, hogy a tanítók mesterségbeli tudása elmélyítésének legjobb eszköze a helyesen értelmezett, rendszeres ellenőrzés. Éppen ezért az elmúlt években sokat írtunk az igazgatói tevékenységről. Az eredmények ugyan biztatók, ám akadtak olyan iskolák is, ahol — mint például a dunaszerdahelyi járásban lévő gellei (Ho- lice) kilencéves alapiskolában — egyes tantárgyakat, mert úgysincs szaktanító — a maradékórák elve alapján osztották el. Egy másik iskolában, ahol büszkén vallották: „nálunk nincs szakképesítés nélküli pedagógus“, a szakemberek által tanított órák alig érték el az iskolán tanított tanítási órák 60%-át. Jobb, okosabb és igazságosabb tantárgyelosztás után viszont a szakoktatás 87%-ra emelkedett! Felvetődik a kérdés — ki a felelős az ilyen és a hasonló hiányosságokért? Ügy vélem, mindenki, az igazgató, a tanfelügyelő és a pedagógiai tanács minden tagja. Az iskolai élet minden kérdésének realizálása során az. 1963/64-es iskolai évben fokozottabban kell éreznünk ezt a felelősség- tudatot. Olyan légkört kell teremtenünk iskoláinkban, hogy a dolgozók a jövőben még inkább, mint ez ideig „egyetlen szót se ejtsenek ki lelkiismeretük ellen, ne riadjanak vissza se attól, hogy bármiféle nehézséget beismerjenek se pedig semmiféle harctól, hogy a komolyan maguk eíé tűzött célt elérjék.“3

E lenini gondolatok hiánytalan valóra váltása elengedhetetlen feltétele a meglévő szükséges javításának, az előrehaladásnak, annak, hogy tiszta szívvel, bátran nézhessünk a szülők, a csehszlovákiai magyar dolgozók szemébe, mert mindent megtettünk, hogy gyermekeikből boldog, embert neveljünk, hogy tanítványaink majd az élet minden posztján becsülettel megállják helyüket.

A XII. kongresszus határozatainak tanulmányozása, a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc frissítő áramként hatott a Csehszlovákiát magyar pedagógusokra is. Megtanította őket elválasztani a lényegeset a lényegtelentől, a fontosat a kevésbé fontostól. Az új tanévben ezért a tanítói munka legfontosabb mértékadója a tanulóknak az életre való alapos jelkészítése. Ennek pedig legjobb eszköze: az oktató-nevelő munka hatékonyságának emelése.

Ehhez kívánunk minden tanítónak az új tanévben sok örömet, az eddigieknél még több sikert, a boldog emberré lett tanítványok hálás emlékezetét és a csehszlovákiai magyar dolgozók szerető megbecsülését.

2 A Rudé právo 1963. július 7-i szerkesztőségi cikkéből.

3 Lenin — idézett mű 1015 old.

2