Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 7. szám - Teleky Miklós: Kisszakaszos tanítási rendszer a szaktantermes iskolák 1-5. évfolyamában

1. Az olvasás, írás, számolás alapismereteinek tökéletes elsajátításához két év szükséges. Ha ugyan néhány tanulónál el tudjuk érni, hogy már az első év elvégzése után önállóan képes könnyebb szövegű mesekönyvet elolvasni, folyamatosan írni, ez csak kivételes jelenség. A második osztályban az iskolai év elején tapasztaljuk, hogy bár a tanulók nagyobb százaléka már folyamatosan olvasott, szeptemberben sokan a nyári szünet után csak erősen szótagolva olvasnak. Hány tanuló csak addig jut el, hogy júniusban a betűket ugyan felismeri, de csak ismert szöveget képes elolvasni, vagy még nem határozott betűismerettel hagyta el az iskolát, pl. a d—b, ty—ly, sz—zs, ö—ü, n—m betűket több esetben cseréli az olvasásnál és az írásnál egyaránt. Több tanuló az első osztály elvégzése után még betűkapcsolási, főleg alaktani és írástechnikai hibákkal küzd.

2. Az első pontban felsorolt hiányosságok miatt a legjobb, ha nem idegen, hanem a tanulókat már jól ismerő pedagógus veszi kezébe a tanítást, és ott folytatja a munkát — az egyéni bánásmód teljes kihasználásával —, ahol ezt az első évfolyamban abbahagyta. Tehát a pedagógiai pszichológia szempontjából rendkívül fontos, hogy ez a folyamatosság ne szakadjon meg, és az első év után ne álljon be törés. Az új tanítónak ui. két-három hónap kell ahhoz, míg megismeri a növendékeit. Nem beszélve a nehezen nevelhető tanulókról, akiknek megismerése sokszor nagyon bonyolult, hosszú folyamat.

3. A számtan tanításánál az első és a második évfolyam tanítási módszerei majdnem megegyeznek. így például a második évfolyamban továbbra is ajánlatos a számképes, a kiegészítő, a felbontó vagy részekre bontó módszerek alkalmazása. A szöveges feladatoknál, még a reális gyakorlati példáknál is érvényesül a motiváció.

A gyakorlati életben tapasztaltam, Apácaszakállason, úgyszintén Ekecsen, hogy azok a tanítónők, akik meghallgatták tanácsomat, és a második évfolyamban is továbbra alkalmazták az első évfolyamban használt módszereket, jó eredményeket értek el.

4. Több idősebb tanítónőnek tanácsoltam Nemesolcsán, Nagymegyeren és másutt, hogy első osztályos tanulóikat vezessék fel a második évio- lyamba. Tanácsomat arra alapoztam, hogy az ellenőrzések folyamán is ■azt tapasztaltam, hogy még jó, gyakorlott tanítónőknél is — ha több éven keresztül ugyanazon évfolyamban tanítanak, elfásulnak, veszítenek rugalmasságukból, tanításuk veszít színességéből, értékéből. A felvezetés megfelelő a tanító és a tanuló számára egyaránt.

Az egyik idősebb tanítónőt megkérdeztem, hogyan vált be számára a felvezető rendszer. Az illető tanítónő nagyon kedvezően nyilatkozott: „A második évfolyamban kissé megpihentem, mivel már ismertem a tanulókat, ők is ismertek engem, ezért könnyebb volt a munkám. Állandóan az első évfolyamban tanítani nagyon fárasztó.“

5. Az iskola szempontjából az első, második évfolyam kapcsolásának az a legnagyobb előnye, hogy az ezen évfolyamokra specializált tanítók száma megkétszereződik. A gyakorlat pedig azt bizonyítja, aki az első évfolyamban jó eredményt tud elérni, az jó munkát tud felmutatni a többi alapfokú évfolyamban is.

197