Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1964-02-01 / 6. szám - Török Jenő: Néhány szó az énektanítás módszeréről

nak és erőiket aktivizáljuk. Hogyan? Részben az oktató-nevelő munka formai változatosságával. Jó például, ha a tanítási óra maga is élmény és nem az unalom forrása. Ha nemcsak ismeretekkel népesül be, hanem színek, hangulatok villódzásával, hol izgatott erőfeszítéssel, hol drámai, elmélyült komolysággal, a játék arany derűjével, az ifjúság szellemes, fanyar humorával, néha csak egy-egy futó impresszióval, máskor igazságok felismerésének döbbenetével, — hogy mindazt amit a tanár a világ gazdagságából összegyűjtött: a maga kis részét — tudásból, igazságból, szépségélményből, erkölcsi tulajdonságból, necsak adat- vagy kinyilatkoztatásszerűen adja tovább tanítványainak, hanem az illanó percek összetett gazdagságában. És fontos, hogy az óra ne kizárólag a tanár pergő ritmusú ötleteivel teljék meg, hanem a tanulók erőfeszítéseiNéhány szó az énektanítás módszeréről

Nálunk leggyakrabban hallás után tanítunk dalt. Ez természetesen a könnyebb módszer, azonban előbb-utóbb rá kell majd térnünk az ugyan igényesebb, de sokkal eredményesebb relatív-szolmizálási módszerre Ilyen igénnyel kellene összeállítani az új zenei tankönyveket is.

Az előbbi módszert (hallás után] véve figyelemmel, a következőképpen taníthatunk pl. egy dalt:

1. Hangulatkeltés (pl. a Kiskúnságban verbuválnak c. dalt akarom tanítani, a következőképpen keltem fel a tanulók érdeklődését: Képzeljétek el, gyerekek, hogyan nézett ki a verbunk. Népgyülekezet, nyalka huszárok cifra zsinóros öltözetben, pengő sarkantyú a csizmájukon, kard az oldalukon — vérpezsdítő táncot járnak. Használjunk itt fel zenei tárgyú, irodalmi értékű olvasmányt. Pl. Jókainak a verbunkos tánc leírását a Rab Rábi c. regényből, melyet Mózsi Ferenc is közöl módszertanában. Ezt a tanító elmondja — élénken, szinte visszavezeti a tanulókat a 18. századba.) 2. A dal mintaszerű bemutatása (a tanító énekel). 3. A dallam és a szöveg lejegyzése (ott, ahol még nincs tankönyv). 4. Ritmikai előkészítés. Néhány ütem a dallamból. — Kopogás, tapsolás. A verbunkosra jellemző a sor végén a bokázó ritmus. 5. A dal 'ismételt bemutatása (ének).

6. A dalt mint egységet tanítjuk (kiemelve a nehezebb részeket — többször énekeltetjük). 7. A szép éneklés, a mintaszerű előadás módjának megbeszélése. 8. Közös, majd egyéni éneklés. (Törekedjünk a dal szép előadására.) Hassunk oda, hogy tanulóink szívébe beleoltsuk a magyar népzenének megbecsülését és mély szeret etet!

TÖRÖK JENŐ tanító, Zselíz

vei is, a tanultak egyénenkénti feldolgozásával. Hiszen semmi sem lesz az emberé, amiben nem ad valamit önmagából. Saját szemlélete, világnézete is csak annak lesz, aki az ismereteket, eszméket magáévá teszi.

Minden jó tanítási óra segítség a tanulóknak önmaguk formálásában. Lehetőség arra, hogy felleljék a tudás örömét, egy-egy szellemi mozdulat — saját gondolkodásuk, ízlésük, erkölcsi értékrendjük kialakításához. A pedagógus csak segítséget adhat ehhez, (de óriási, életre szóló segítséget!), amikor a tanítással előkészíti fiataljaink önnevelését és úgy irányítja, hogy emberségükben szilárd szövetségre lépjen az ész és szív, József Attila szavával: „szellem és szerelem“, hogy mindennapjaikat is megszépítse majd az értelem és a gazdag érzelmi élet egymásba hangzó harmóniája.

179