Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 1. szám - Köznevelés / Folyóiratszemle

A KÖZNEVELÉS 13. száma a szünidővel foglalkozó témák mellett értékes fejtegetéseket hoz, amelyek az új iskolai év problémáit igyekeznek megoldani. Az első ilyen jellegű cikket Faludi Szilárd írta: A minimalizmus veszélyéről címmel. Leszögezi, hogy a maximalizmus ellen éveken keresztül küzdött a pedagógia és az oktatásügy, mivel a ta nulók túlterhelését eredményezte. A neveléstudomány vezetői abból az alaptételből indulnak ki, hogy a különböző szaktárgyak szakigényeit összefüggésbe kell hozni az oktatásügy általános irányelveivel. A túlzott megterhelést úgy lehet megszüntetni, ha a tananyag nemcsak új ismeretekkel bővül, hanem ki is hagyja az elévült anyagot. Az iskolát közelebb kell hozni az élethez, viszont a fejlődő társadalmi igényeket ritkán tudjuk közel hozni a tanulókhoz, és azért túlterheljük őket, anélkül hogy a megfelelő nevelőhatást elértük volna. Az iskolának nem kell „mindent” megtanítania, hanem csupán az élethez szükséges alapokat kell elsajátíttatnia a tanulókkal. A feladatokból kiindulva válogassunk és építsük fel a korszerű tananyagot és tantervet, miközben legyünk tekintettel a tanulók teherbírására, életkori sajátosságaira és fejlődési szükségleteire. Nem kell félni a minimalizmustól, ha úgy adjuk át az anyagot, hogy a gyermek személyiségét fejlesztjük, mert a gazdag szellemi élethez nem a mindenki számára egyformán kötelező tananyagon át vezet az út, hanem a tananyag alapos feldolgozása szükséges hozzá. Ha ugyanis a tananyag hatástalanul pereg le a tanulókról, az iskola nem viszi közelebb a felnövekvő generációt a kitűzött eszmények felé. Ezért adjunk inkább kevesebb anyagot, de jól, és ne feledkezzünk meg arról, hogy az oktatás akkor lesz nagyobb nevelő hatású, ha benne is érvényesülni tud az egyéni bánásmód.

41