Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 1. szám - Új tanítása segédeszközökkel, új módszerekkel dolgozzunk

domány és a technika alapjaival, a gyakorlatban képesek ezeket az ismereteiket alkalmazni és tovább fejleszteni. Az iskola csak akkor érheti el célját, ha az oktató-nevelő munkában igénybe veszi a modern tudomány, technika és a termelés hathatós segítségét. A tanulók kommunista nevelése érdekében általános műveltséget nyújtó és politechnikai iskoláinkban az oktató-nevelő munka igényes feltételek közt megy végbe. Itt első helyen kell megemlítenünk az iskolának tanítási segédeszközökkel való ellátását.

Az audiovizuális, auditív, demonstratív stb. tanítási segédeszközöket úgy kell iskolánkban kihasználni, hogy segítségére legyenek a modern gmoszeológiai, pszichológiai és pedagógiai alapokon nyugvó tanításnak. A tanítási segédeszközöknek tehát összhangban kell lenniük a tananyag tartalmával, meg kell felelniük a tanulók korbeli sajátosságainak, és segíteniük kell a tanítókat és a tanulókat az új szervezési formákkal, módszerekkel és eljárásokkal való munkájukban. Küldetésüket csak akkor teljesíthetik, ha a modern technika színvonalán állanak.

Az utóbbi években feldolgozták az ún. modern segédeszközök rendszerét. Ezen a fogalmon értjük a filmet, diafilmet, a diapazitíveí, hangfelvételeket, rádiót, televíziót, a mágneses és flanell-táblát. Sok I. és II. ciklusú iskola valamennyi audiovizuális és auditív segédeszközzel fel vám szerelve. Most arról van szó, hogy ezeket valóban ki is használják, éspedig újszerűéin éppen úgy, ahogyan a gyárakban az új gépekkel új munkamódszereket honosítanak meg. Csak azután beszélhetünk „modern” munkamódszerekről. Azonban a többi, ún. klasszikus tanítási segédeszközzel is dolgozhatnak a tanítók haladó munkaformákkal és -módszerekkel. Bizonyára senki sem állítja, hogy a Geona, az oszcillográf, Geiger-Müller számológépe vagy a fül modellje nem sorolhatók a modern tanítási segédeszközök közé.

Annak ellenére, hogy az iskolai szertárakban sokféle tanítási segédeszközt találunk, iskoláink felszerelésével nem lehetünk megelégedve. Sok iskolát abban az időben építették, amikor a verbális tanítás és az autodidakta tanulási módszer uralkodott. A tanítási segédeszközök az idő során részben elavultak, és ellentétben állnak a gyakorlattal, amely a tanulókat a mindennapi életben körülveszi. Ezzel nem akarjuk mondani, hogy iskoláink régebbi tanítási segédeszközei mind értéküket veszteitek, ellenkezőleg, a lehetőség szerint úgy kell őket felhasználni, hogy a modern segédeszközökkel együtt alkalmazva megfeleljenek az iskolai munka új koncepciójának.

A tanulók önálló munkájuk révén kapcsolódnak be aktívan a tanításba. Ezért kell elsősorban azoknak a segédeszközöknek figyelmet szentelni, amelyek elősegítik a laboratóriumi munkák bevezetését; ezeknek a segédeszközöknek a fejlesztésében és gyártásában elmaradtunk. Ide tartoznak elsősorban a mechanika, elektromosságtan és az optika tanítását szolgáló segédeszközök a tanulók használatára, amelyeket előnyben részesítettek az SPN termelési tervében. Fontos, hogy ezek a felszerelések a tanulók kísérletezése céljára a korszerű technika színvonalán rendszeres segédeszközökké váljanak. Nélkülük nem biztosíthatjuk a tanulók önálló, aktív munkáját, és nem emelhetjük a fizika tanításának színvonalát.

Ahogyan azelőtt a fizikában, úgy most hasonlóképpen a többi tantárgyban is olyan szemléltetést kell alkalmaznunk, hogy a tanulók mindegyikének jusson segédeszköz. A társadalomtudományi tantárgyakban térképeket, városterveket, atlaszokat kell megfelelő számban rendelkezésükre bocsátanunk, a természet - tudományi tantárgyakban biztosítani kell a kompaszokat, nagyítókat, mikroszkópokat, kémiai üveget, mérőkészülékeket, a munkára nevelés és a termelés alapjai számára gépek kinematikai sémáit, gépalkatrészek modelljeit, az 1—5. évfolyam számára építőkőszerű segédeszközöket, a frontális megfigyelés számára készült segédeszközöket stb.

29