Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 6. szám - Válaszolunk levelezőinknek

át azt látja és hallja, hogy minden fontos, csupán az irodalom mellékes — elveszti az érdeklődését.

Mint tollforgató, aki igen sokszor látogatok el falvakba és városokba, ismerem a valóságot: az irodalom csupán mostohagyermek. És éppen ezért lenne

fontos — és sürgős — elvégezni a cikkíró által ajánlott felmérést. De itt nem formális munkára gondolok, hanem arra, hogy a felmérés adataiból levonjuk a mindnyájunkat tettekre kötelező tanulságot.

PÉTERFY GYULA

Válaszofynk levelezőinknek

LACZÖ PÉTER, tanító elvtársnak,

Dolný Peter,

Komáromi járás

A Komáromi járás tanítóinak szlovák

nyelvi vizsgáján felmerült a szlovák nyelv motivációjának problémája: vajon azért tanuljuk és tanítjuk a szlovák nyelvet, mert az „államnyelv”?

A kérdésre Mózsi Ferenc, központi tanfelügyelőnek az igazgatók és tanfelügyelők értekezletén elhangzott előadásrészletével válaszolunk, igazolva ezzel az Ön alapjában helyesen kifejtett álláspontját.

A MOTIVÄCIÖRÖL1)

A pedagógia fejlődése többek közt éppen abban nyilvánul meg, hogy a tanulásban egyre kisebb követelményeket ró a tanuló akaratára, és egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a tanuló érdeklődésének. (Hiszen az akarattal összpontosított figyelemre pazarolt energiával a fele tananyagot megtanulhatnák a tanulók. Éppen ezért a modern tanítást egyre inkább az jellemzi, hogy egyrészt a tanuló meglevő érdeklődéséből indul ki, másrészt felkelti érdeklődését. Ilyenformán aztán a tudás és a nemtudás, a tanuló és a tanító közötti „kritikus ellentét”, melyet tanulással, munkával kell legyőzni, egyre inkább feloldódik. Vagyis pl.: noha a tanuló a maga természetes érdeklődésénél fogva nem szívesen tanulja a könyvnélküli tudnivalót, a tanító pedagógiai művészetével fel

!) Motiváció (latin szó], jelentése megokolás, indokolás. A pedagógiában a tanulás céljának, a tantárgy szükségének tanulásra való sarkalló kifejtése.

tudja kelteni a gyermek ez iránti érdeklődését.

Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a szlovák nyelv tanításának motivációjával nincs minden rendben. Sok pedagógus azzal motiválja a tantárgyat, hogy az „államnyelv”, míg mások idealista alapon „a szlovák testvérnép iránti szeretettel” magyarázzák a tantárgy szükségességét.

Sokan tehát nem ismerik tökéletesen a marxizmus irányvonalát a nyelvi kérdésben: a népek és a nyelvek teljes egyenjogúságának elvét. Amikor Sz. G. Saumjan Leninhez írott levelében állást foglalt amellett, hogy Oroszországban az orosz nyelvet nyilvánítsák „államnyelvvé“, Lenin határozottan fellépett ez ellen. „Csakugyan nem látja — írta Lenin —, • hogy még inkább progresszív jelentősége lenne (ti. az orosz nyelvnek] kényszer nélkül? Hát nem bot az „államnyelv”, amely elriaszt az orosz nyelvtől?” (V. I. Lenin Művei, 19. kötet, 503—504. old.]

Semmilyen állami kiváltság nem illeti meg egyetlen népet, egyetlen nyelvet sem. Semmilyen kényszerítés a nyelvek tanulásában. A nyelvek szabad fejlődését és használatát kell biztosítani. A töbo nemzetiségű állam nemzetei és nemzetiségei közötti gazdasági, politikai és műveltségi kapcsolatok szükséglete természetesen maga után vonja a nemzetiségi nyelv művelése mellett a lakosság nagyobb része nyelvének önkéntes tanulását. Hiszen a nyelv szerszám, eszköz, melynek segítségével az emberek egymással érintkeznek, kicserélik gondolataikat és kölcsönösen megértik egy.

189