Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 1. szám - Böszörményi János: A tanulók kifejezőkészségének fejlesztése az új koncepció szellemében

4. Együttműködés a pionírszer- vezettel.

5. Kultúrmunka.

6. Testnevelő és sportmunka.

7. A tanulók szüleivel való foglalkozás (szülői értekezletek időpontja, megbeszélések tárgya, családlátogatások).

S végül, de korántsem utolsósorban, a jó osztályközösség kialakításában szinte elképzelhetetlen, a pionírszervezettel való szoros együttműködés. Ma már az osztályfőnökök nagy része felismerte a pionírraj szerepét az osztályközösség megszilárdításában, rendszeresen követi és tanácsaival, útmutatásaival befolyásolja a pionírok -életét, többen közülük konkrét rajvezetői megbízatást is vállaltak. Az osztályközösség megszervezése elképzelhetetlen a rajtanács, rajvezető, az őrsvezető bevonása nélkül. Több jól dolgozó csapat tapasztalatai igazolják, hogy ahol az osztályfőnök és az őrsvezetők rendszeresen találkoznak, az őrsvezetők elmondják gondjaikat, bajaikat — mint idősebb barátjuknak —, ott sokkal zökkenőmentesebben, tartalmasabban halad előre az őrs és az egész osztály.

A valódi osztályközösség kialakításában föltétien segítségét jelent, ha a pionírmozgalom közösségi nevelésben elért sokéves tapasztalataira, s ma már minden iskolában meglevő szervezeti adottságaira, lehetőségeire támaszkodunk. Tehát a pionírmozgalmat helyezzük a közösségformálás középpontjába valamennyi általános iskolánkban.

BÖSZÖRMÉNYI JÄNOS, tanító, Zem. Olca

A tanulók kifejezőkészségének fejlesztése az új koncepció szellemében

Iskoláinkban az oktató-nevelő munka minden területén jelszóvá vált az élettel való kapcsolat megvalósítása. Ezt tükrözik az új tantervek, tankönyvek, valamint az egyes tárgyak koncepciójának módosulása is. Az anyanyelvi oktatásban például fokozott figyelmet kell szentelni a tanulók szóbeli és írásbeli kifejezőkészsége fejlesztésének. Ez a feladat — nagyon helyesen — abban is konkrét formát öltött, hogy nálunk a felszabadulás óta először kap helyet a tankönyvben is a f o- galmazási anyag.

Nemrégiben pedagógus-körökben beszélgettünk erről a kérdésről. A vita egyik résztvevője — tapasztalt, jó szakember — azzal summázta a beszélgetés lényegét, hogy szerinte ha a tanulóknak van mondanivalója, tud beszélni, le is tudja azt írni, ezért véleménye szerint elsődleges a „mondanivaló“, s ezt úgy biztosíthatjuk, ha „élményben részesítjük a tanulót“. A tekintélyi elv alapján a beszélgetés fiatalabb nevelői elfogadták ezt a nézetet. De vajon így van-e valóban? Nyivánvaló, hogy ez a felfogás a fogalmazás tanításának régebbi koncepcióját tükrözi. Az élményen alapuló fogalmazás azelőtt általánosan elfogadott alapelv volt. A fogalma15