Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 1. szám - Szeberényi Zoltánné: Év eleji gondolatok az osztályfőnök szerepéről a közösségi nevelésben
Eleinte a nevelő nemigen törődhet azzal, tetszik-e vagy sem, amit megkövetel. (Persze ez az állapot nem lehet tartós.) Ha kell is az ellentmondást nem tűrő parancsszó, ehhez föltétien szükséges az is, hogy aki adja, olyan legyen, hogy tanítványai elfogadják és engedelmeskedjenek neki. Továbbá az szükséges, hogy legyenek néhányan, egyre többen, akik belátják a követelmény helyességét, szükségességét, és törekvéseiben támogatják az osztályfőnököt. Az aktíva teremtése tehát az elsődleges közösségek létrehozásának második fokozata: az osztály fejlettebb tanulói közül kialakul egy tudatosan aktív mag a nevelő körül, amely fenn akarja tartani a közösség figyelmét, mert vonzó számára a közös cél és közös ideál. Ez a csoport fokozatosan átveszi az osztályfőnök értékrendszerét, megtanulja úgy értékelni a jót és a rosszat, a szükségeset és a károsat, az előremutatót és a fékezőt, mint ahogy az osztályfőnök. Az aktívát nem lehet csupán iskolai mércék (legjobb előmeneiel, magaviselet) alapján kialakítani, a fontosabb tisztségek kinevezéséhez többféle nehézségbe ütközhetünk. A gyerekeknek föltétlenül szüksége van szervezni tudó, bátor fellépésű vezetőre. Viszont nem mindig annak van tekintélye a tanulók előtt, akit a tanítók választanának vezetőül. Bizony sokszor nem a konstruktív gyerek tekintélye a nagyobb, hanem azé, aki céltudatosan törekszik népszerűségre és hatalomra, vagy aki mer rosszra csábítani. Másik gyakori probléma, hogy a megválasztott nevelő gyakran éppen tisztsége folytán izolálódik társaitól, tehát a munka folyamán alkalmatlanná válik vezetői munkára. Az osztályfőnöknek ezért lélektanilag igen körültekintően kell eljárnia, s össze kell egyeztetnie a tanulók vágyait és akaratát saját szándékával. Nem tanácsos az aktíva kialakítását csupán az osztályra bízni, mint az egyik Nyitra környéki iskolában történt, ahol az osztály testileg legerősebb fiai kerültek az osztályvezetőségbe, valósággal „ököljog“ alapján, s verekedő kedvüktől félve ferde irányú, csak magában zúgolódó megfélemlített gyerekek álközössége jött létre, akik számára az iskolii közösség csak meghunyászkodást, rettegést jelentett. Ebből is kitűnik, hogy a közösségnek árt, ha a közösségbe kapcsolódás kudarchoz vezet, s ha a közösségi életforma megismerése után a gver- mek továbbra is egyedül, védelem nélkül érzi magát, ellenségessé válik a közösséggel szemben. Nem egy gyerekben ilyen tapasztalatok rossz szokásokat, jellemhibákat, szellemi teljesítmény leromlást, neurotikus tüneteket alakítanak ki. Egy másik iskolalátogatás alkalmával tapasztaltuk, milyen káros hatású lehet az is, ha az aktíva tagjai a kiváltságosak, a tanárok kedvencei lettek. Az osztály ügyeit az osztályfőnök csupán az ő véleményadásuk szerint fogadta el, így a tanítók által meg nem értett, elhagyott, szeretetből és védelemből magukat kizártnak érző tanulók bandaszerű klikkbe tömörültek. Lassan megtagadtak úgyszólván minden engedelmességet, az osztály abszenciája nőtt, tanulmány-átlaga kétségbeejtően leromlott („szerintük felesleges időtöltés és unalmas a tanulás, úgysem ismernek el a tanárok, magoljon csak az a pár stréber, aki benyalta magát“), közösségi 13
