Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-02-01 / 2. szám - Elena Kozlová: Kritika gyermekszájból / Szülők iskolája
56 Elena Kczlová: Kritika gyermekszájból ... „Mama, nézd, milyen lehetetlenül öltözik a szomszédnéni... Hisz a kabátja már legalább húszéves, s milyen komikus ez az örökös fejkendője ... Mindig siet, sohasem vesz észre senkit. Milyen beképzelt!” „Igazad van, Verácska, a néni nem tud öltözködni, de túlságosan magabiztosan jár!” Ki nem volt tanúja hasonló párbeszédnek? Csaknem minden szülővel előfordul az ilyesmi, amikor gyermeke kritikus megjegyzéseihez állást kell foglalnia. Hogyan viselkedjünk, ha gyermekünk másokat bírál, talán úgy, mint a szülő a fent jelzett dialógusban?... Bizonyára nem... A probléma nem könnyű, és körültekintő megoldást kíván. Ha a gyermek bírálni kezdi cselekedeteinket, ne kezdjünk vele hosszú vitába, hanem elsősorban igyekezzünk megállapítani a tényállást: vajon jogosan vagy alaptalanul kritizálja-e a gyermek a felnőttek vagy gyermekek viselkedését. A gyermek észrevételei, megjegyzései sokszor helytállók. Hogyan viselkedjünk olyankor? Mindenáron ragaszkodjunk igazunkhoz csak azért, hogy ne ártsunk tekintélyünknek?... Ilyenkor körülbelül ilyen feleletet adhatunk: „...Azt hiszem, úgy lesz, ahogyan te gondolod...” A gyermekeknek — ha akarnak tőlünk valamit — illedelmesen meg kell kérniük minket, és mi szívesen eleget teszünk kérésüknek, de ha szemtelen hangot vesznek fel, mindjárt az elején szigorúan kell fellépnünk. Ha a gyermek szüleit, nagyszüleit, tanítóit, és általában felnőtteket kritizál, aláássa tekintélyüket. Különösen a tanítókat vádolják, bírálják — igen sokszor jogtalanul. ... „A tanító elvtárs pikkel rám, üldöz engem”, a tanító elvtársnő nem törődik velünk, szörnyű ízléstelenül öltözködik”... stb. Még rosszabb a helyzet, ha erre a „bírálásra” még a szülők is rádupláznak. — Ilyen esetben — ha a gyermek bírálata teljesen alaptalan — magyarázzuk meg, s jóindulatúan cáloljuk meg tévedését, ha pedig bírálatában igazságot is találunk, magyarázzuk meg, hogy a tanítók is tévedhetnek, ők is emberek, de azért nem szabad elítélni őket. Ugyanakkor rá kell ve-
