Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-02-01 / 2. szám - Szalai Sándor: A hármasszabály megoldása adott arányban való változás segítségével
48 Kende: A képzőművészeti nevelés tanítása az 1. évfolyamban és összeállítással, ragasztással, szaggatással. Tehetjük ezt a képzőművészeti nevelés, de a munkanevelés óráin is. Ne feledkezzünk meg a díszítő jellegű munkák készítéséről sem. Ezek a gyakorlatok a gyermek alkotó munkájában sok örömet nyújtanak, mert a természetes mozgás, szín- és formaritmus iránti kedvtelésen alapszanak. A képzőművészeti nevelés új tanterve rugalmas keretterv. Az egyes témaköröket példaként sorolja fel, és nem rendezi az anyagot időbeli sorrendbe. A tanítónak szabad kezet ad a tananyag egyéni tervezésében. A tanterv új felfogása — értelmezése feltételezi, hogy az 1. évfolyam tanítójának felelősségtudata, szak- és didaktikai fejlettsége olyan magas fokon áll, hogy az előírt ^feladatok teljesítésére önállóan képes, fejleszteni tudja a gyermek alkotó készségét, esztétikai és művészi érzését, ízlését. Szalai Sándor: A hármasszabály megoldása adott arányban való változás segítségével A nyolcéves középiskolán a hármasszabály a 7. évfolyam tananyaga. A hármasszabályt többféle módon lehet megoldani: egységrehozatallal, kültagok és beltagok szorzata alapján, arányok egyenlősége alapján törtalakban felírva, vonalas módszerrel és végül az adott arányban való változás segítségével. E megoldási módok közül legegyszerűbb az utolsó: megoldás az adott arányban való változás segítségével. Tantervűnk is ezt írja elő. Az 1956-ban kiadott Módszertani Megjegyzések 4. rész, 13. oldal, 2. bekezdése ezt mondja a 4. és 5. pontban. A hármasszabály megoldásának súlypontja az adott arányban való változáson alapszik. A nyolcéves középiskola 7. évfolyama számára szerkesztett tankönyv is a tantervi utasítások szerint elsősorban ezt a módszert alkalmazza. Hogyan biztosítjuk, hogy tanítóink megértsék a hármasszabály megoldásának módját az adott arányban való változás segítségével? Az első lépés a megértés felé az, hogy arány és tört között nem teszünk különbséget. (Tankönyv, 1958-as kiadás, 7. oldal, 6 — 7. sor.) Az arányt mindig törtalakban is felírhatjuk, ahol az arány előtagja a számláló, az utótag pedig a nevező. A második lépés, hogy megállapítjuk a szorzat tulajdonságait: milyen a szorzat összehasonlítva a szorzandóval, ha a szorzó 1. nulla, 2. egy, 3. egynél nagyobb szám, 4. egynél kisebb pozitív szám? 1. 3.0 = 0 7.0 = 0 11.0 = 0 15.0 = 0 2. 3.1 = 3 7.1 = 7 11.1 = 11 15.1 = 15
