Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-02-01 / 2. szám - Onódi János: Megjegyzések a főiskolákra való jelentkezéshez
39 Onódi János: Megjegyz:ések a főiskolákra való jelentkezéshez Az iskolai év első fele már elröpült, s most, hogy a második feléhez értünk, egyre jobban szaporodnak a nyolcadik, de még inkább a tizenegyedik osztályos tanulók gondjai. Határozniuk kell: hova is menjenek, milyen pályát válasszanak? Nem egyszerű kérdések ezek. Ebben az időszakban a szülőkön kívül elsősorban a pedagógusok kötelessége, hogy tanáccsal, útmutatással lássák el a fiatalokat. Tizenegyéves iskoláinkban február 28-ig adják be az érettségi előtt álló fiatalok az iskola igazgatóságának a főiskolára való jelentkezési lapokat. — A felső fokon tanitó pedagógusoknak igen jól fel kell most használniuk a még hátralevő heteket arra, hogy tanítványaikat — képességeiknek és hajlamaiknak megfelelően — irányítsák, hogy aztán június 15. és július 15. között valamennyi érettségizett tanuló céltudatosan és szilárd elhatározással jelenhessen meg a főiskolai felvételi beszélgetéseken. Ezeknek a beszélgetéseknek során ugyanis — az elmúlt években — akadt nem kevés olyan jelentkező is, akik nem voltak tisztában azzal: miért jelentkeztek éppen erre vagy arra a főiskolára. Mindez pedig azért történt, mert a tanítók nem voltak segítségükre a választásban, az elhatározásban. Ismeretes, hogy a főiskolára jelentkező fiatalok a jelentkezési lapokon — sorrendben — háromféle főiskolát jelölnek meg. Meg kell jegyeznünk, hogy általában az iskolák igazgatósága és tantestülete változatlanul hagyja a tanulók által megjelölt sorrendet. Ha a tanuló elsősorban orvos akar lenni — „Ám legyen, ha szerencséje lesz a felvételinél” — gondolják. Az iskolában végzett többéves munka, a tanuló képességei és jelleme alapján sokkal inkább figyelembe kellene venni, hogy az illető alkalmas-e a választott szakmára, s nem lenne-e talán jobb meggyőzni őt, hogy válasszon egyéniségének megfelelőbb pályát. A tanítónak tudnia kell, hogy például olyan tanulója, aki beszédhibával küzd, sosem lesz jó pedagógus. Azt is észre kell vennie, hogy tanítványa, aki mindenáron színművész szeretne lenni, bár a valóságban ehhez nincs meg a tehetsége, később csalódni fog, s ezért jobb a kezdet kezdetén más útra terelni. Az elmúlt iskolai évben N. S. diáklány októberben szomorúan jelentkezett a Pedagógiai Intézet igazgatóságán azzal, hogy az orvosi fakultásról át szeretne lépni az intézetbe, mert nyelvi nehézségei vannak, no meg aztán meggondolta. — Mennyivel helyesebb lett volna, ha már előbb mérlegelték volna: alkalmas lesz-e a választott főiskolára. Az is kár, hogy az említett diáklány egy másik fiatalt szorított ki az orvosi fakultásról, aki bizonyára alkalmasabb lett volna. — Ezért szükséges, hogy a főiskolai jelentkezések benyújtásakor ne csak adminisztratív teendőt, hanem politikai felvilágosító munkát is végezzenek a pedagógusok.
