Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-02-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Őszinte szóval
M 6 z s i : őszinte szóval 37 feladat kijelölése. Az ilyen iskolából hiányzik az ifjúságot jellemző lelkesedés, a gyermeket jellemző örülni tudás és az igazi tanítót karakte- rizáló lendület. További hiányosság, hogy tanítóink nem tanítják meg a tanulókat tanulni. A tapasztalat azt mutatja, hogy iskoláinkban ma már kevés a léha, hanyag tanuló. A rossz előmenetelnek oka túlnyomórészt inkább az, hogy az iskolások szomorúan nagy száma nem tanult meg tanulni. Szánalmasan vergődik munkájában. Órákig ül egy-egy könyvvel kezében, anélkül, hogy a tananyag lényegét elsajátítaná. A számára értelmetlen anyagot mechanikusan igyekszik bevésni (bebiflázni) emlékezetébe. Pedig a „magolás” (nem az magol, aki szóról szóra tanul, hanem az, aki értelem nélkül tanul, akár szóról szóra, akár nem!), sok időt igényel, és nem nyújt tartós ismereteket. Mint ismeretes, a tanítási óra magas színvonala a következő tényezőkből tevődik össze: a tanító eleven, szemléletes előadásmódja, a tananyag és az élet kapcsolata — éspedig nem akárhogy, hanem a gyermeket lebilincselő formában — a szemlélettő eszközök ügyes felhasználása, a munka változatossága, stb. Az iskolákban még meglevő hiányosságok egyik legjelentősebb oka az ellenőrzés hiánya, illetve alacsony foka. Az ellenőrző brigád azt állapította meg, hogy az igazgató sokrétű munkájába rendszert kell belevinni. El kell kerülnünk a kapkodást, „a folyó ügyekben való elmerülést”. Véget kellene már vetni annak a káros gyakorlatnak, hogy a tanítást rögtön az óra után elemezzük. Tanúi voltunk, hogy az igazgató a szünetben sietve vetette oda: „Az óra nem volt rossz, azonban keveseltem a gyermekek aktivitását.” Nem lehet ilyen rövid idő alatt rendezni a gondolatokat, kiemelni a legfontosabbat. A szünetben a tanító is nagyon el van foglalva, mert már a következő órára gondol. A legcélszerűbb az elemzést több (2—3) óralátogatás után végezni délután, tehát szabad időben. Az igazgatónak előzetesen át kell gondolnia és fel kell jegyeznie az e^mzés és értékelés (pl. a dolgozatfüzetek színvonala) főbb momentumait. Az óra elemzését írásban kell megfogalmazni. Természetesen, csak a leglényegesebbet jegyezzük le, azt, amit a tanító irányításnak tekinthet. Messze meghaladná ennek az írásnak keretét, ha az igazgatói munkát a teljesség igényével akarnánk e’emezni. Ez nem volt célunk, csupán egy-két, tipikusnak mutatkozó hibára akartunk rámutatni és válaszolni a levélben feltett kérdésre: hogyan készüljön fel az iskola az ellenőrzésre. Ügy véljük, erre csak egy válaszunk lehet: szívós, állhatatos, következetes és rendszeres munkával. Ennek pedig egyik feltétele — véleményünk szerint — az alapos igazgatói ellenőrzés. Mégpedig az úgynevezett frontális ellenőrzés. Ha pé’dául az igazgatóság előirányozza a 7. osztály oktatói-nevelői munkájának ellenőrzését, először át kell vizsgálnia a tanítók tematikus tervét és az osztálykönyveket, a kettőt egyeztetnie kell, meg kell állapítania, hol, milyen a lemaradás. Azután meg kell állapítania, milyen képet mutat az előmenetel, majd a gyenge előmenetelűek névsora alapján ki kell .nyomoznia” a gyenge előmenetel
