Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-07-01 / 7-8. szám - Két gyógypedagógiai könyv / Könyvekről
Könyvekzől 231 datosan az igazolható és a gyakorlatban alkalmazható, a tudományos megismeréshez vezető gondolkodási folyamatokra irányul. így előtérbe kerül bizonyos logikai problémák lélektani megvitatása, pl. az analízis, szintézis, indukció, dedukció, illetőleg, absztrakció, általánosítás és konkretizáció. A szerző a problémát főképpen a matematikai gondolkodás körében végzett kutatások találó anyagán világítja meg. A szerző taglalásában kritikus, de konstruktív formában mutatja be a gondolkodásról szóló tanításokat, a burzsoá lélektanbúvárok fogalmazásában is (Piaget stb.), betekintést enged a szovjet lélektan kutatásainak sokféleségébe. Rubinstein műve nemcsak a gondolkodás alapvető kérdéseinek lélektani megoldásához járul hozzá, segítséget akar nyújtani a logikának, a tudományos gondolkodásnak általában — s végeredményben segítségére kíván leni a pedagógiának, a művelődés tökéletesítésének és elmélyítésnek. Helyesen hangsúlyozza, hogy az iskolának a tanulót nemcsak ismeretekkel kell felvérteznie, hanem meg kell tanítania gondolkozni, tudományosan, al- kotóan gondolkozni, ezért igyekszik a pedagógusokat bevezetni a rendszeres gondolkodás folyamatainak megismerésébe (lényegébe az iskolai tananyag alapján, hogy a tanulókban is tökéletesebben fejlessze ezt a készséget. Rubinstein műve didaktikai követelményével (a tanulók gondolkodása megismerésének, tökéletesítésének és elmélyítésének elvével), valamint az elméleti lélektan ismeretének közvetítésével ösztönzőleg hat a pedagógiára is, ezért pedagógusaink figyelmébe ajánljuk. Két gyógypedagógiai könyv Minden tanítónak — tehát nemcsak annak, aki közvetlenül a testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvedő gyermekek iskolájában tanít' — meg kell ismerkednie a gyógypedagógia kérdéseivel, hogy kijelölhesse a különleges iskolák gondoskodására szoruló diákokat, sőt, hogy lehetőségeihez mérten maga is különleges gondozásban részesíthesse az ilyen gyermeket mindaddig, amíg megfelelő intézetbe kerül. Most elsősorban Gáňo Vilmosnak, a gyógypedagógia ismert szlovák szakemberének „Defektné deti a náčrt základných problémov ich výchovy” (A fogyatékos gyermekek és nevelésük alapproblémáinak vázlata, SPN, Bratislava, 1960, 213 lap, sok szövegképpel) című művére kívánjuk felhívni a figyelmet. Gáňo Vilmos konkréten és közvetlenül ismerteti meg az olvasót a gyógypedagógia alapfogalmával, kórmegállapításával, megelőzésével, a testi fogyatkozásban szenvedő, a beteg, a rossz hallású, kiejtésű és látású gyermekek, a gyengeel- méjűek és az úgynevezett nehezen nevelhető gyermekek fogyatékosságainak alapjával, a különleges nevelői feladatokkal, azok módszerével és eszközével. Röviden tájékoztat az egyes fogyatékosságokról, végül az iskolákról, a fogyatkozásban szenvedő ifjúság otthonairól, az ilyen ifjúság intézeti beutalásáról, a szaktanítók neveléséről és munkájáról. A tanítók tehát általános tájékoztatást nyernek a gyógypedagógiáról, a szerző egyben bevezeti az olvasót a különböző fogyatkozásokkal sújtott ifjúság nevelésének szakkérdéseibe. A szerző tanulságait részben a szakirodalom széleskörű ismeretéből, részben sok éves gyógypedagógiai gyakorlatából szűrte le. Világosan és gyakorlatiasan oktat, és megértést kelt a fogyatékos gyermekek iránt. A könyv emelheti a tanítók általános pedagógiai műveltségét és kiindulópont lehet a gyógypedagógusok szaknevelése számára. A másik könyv ,,Z práci učitelú d e f e k t о 1 o g ü” (SPN, Praha, 1960, 176 oldal) c. gyűjteménye a „Pedagogické čítanie” (Pedagógiai olvasmányok) akcióban részt vevő tanítók munkáit tartalmazza. A bevezetésben Ludvik Ferenc számol be az akcióban résztvevő cseh gyógypedagógusok örvendetes tevékenységéről. A kötet a következő munkákat tartalmazza: Ulmann Anna: Együttmunkálkodásom tapasztalatai a süketnéma óvoda szülőivel; Ochrymčuk Mária: Képek alkalmazása a logopédiai munkában; Kiesi Emil: A süketnémák jelbeszéde; Trnka Éva: A stílus tanítása a különleges iskolában;
