Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-06-01 / 6. szám - Tomaschek Mária: Makszim Gorkij halálának 25. évfordulója

Tomaschek Mária: Makszim Gorkij halálának 25. évfordulója Negyed század hosszú idő egyes emberek életében, de egy nemzet, egy kultúra szempontjából rövid, különösen ha ez a kultúra olyan rohamo­san, csodálatos tempóban fejlődik, mint a szovjet irodalom, a szovjet kul­túra. 25 év előtt, június 18-án dobbant utolsót a nagy ember, a világiroda­lom legnagyobb humanistájának a szíve, aki elindítója volt ennek a kul­túrának. 25 éve, hogy a nép ellenségei megmérgezték Makszim Gorkijt, a világirodalom egyik legnagyobb alakját, a szovjet irodalom megte­remtőjét, Bár a szomorú emlékezetű nap óta negyed század telt el, úgy érezzük, Gorkij most is itt van közöttünk, nevel és tanít egyedülállóan őszinte, harcos műveivel. Életpályája talán a legváltozatosabb valamennyi íróé között a világon. Szegény munkáscsalád fiaként született 1868-ban Nyizsnyij Novgorod- ban. Hamar árvaságra jutott, s mint világhírű önéletrajzi trilógiájából tudjuk, nehéz gyermekéveket töltött fukar és szeszélyes nagyapja há­zában. Szenvedéseiben enyhülést csak nagyanyja szerető gondoskodása jelentett. Az öregasszonytól hallott a kis Aljosa (Gorkij igazi neve: Alekszej Makszimovics Peskov) először meséket és népdalokat, s ezek ébresztették fel művészi hajlamait. Aljosa hamarosan kénytelen volt a saját lábán megállni, mert nagy­apja teljesen elszegényedett. Gyermekkorában megismerte így a cári rendszer kizsákmányolt munkásainak nehéz életét. Cipészinas volt, majd egy műszaki rajzolóhoz került. Szakmai képzés helyett azonban alantas munkákat végeztettek vele, ezért megszökött, és mosogatófiú lett egy volgai gőzösön. A hajó szakácsa szerettette meg vele először a könyve­ket. Sok foglalkozást próbált még végig a kis Gorkij és sokféle nyomo­rúságot élt át. Közben olthatatlan tudásvágy égett benne, falta a köny­veket, később be akart iratkozni a kazanyi egyetemre, de az egyetem helyett más főiskolát végzett: az élet egyetemét. Nehéz fizikai munkát végzett, hogy meg tudjon élni. Közben sokszor együtt kellett élnie a csavargókkal, így ismerte meg a cári Oroszország társadalmának a „mélységeit”. Később innen merítette több elbeszélésének és drámájá­nak tárgyát. Kapcsolatba került a munkásmozgalommal, és megismerte a marxista irodalmat. Ennek hatására elhatározta, hogy az elnyomott embermillió­kért fog harcolni. Közben bejárta a hatalmas Oroszország sok táját — méghozzá gya­log. Útközben anyagot gyűjtött irodalmi alkotásai számára. Először el­beszéléseket írt, két irányban folytatva a 19. század nagy orosz íróinak hagyományát: romantikus és realista irányban. 1899-ben jelent meg első regénye, a Foma Gorgyejev, melyben bemutatja a pénzéhes kizsákmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom