Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 4. szám - Leckegondok a családban / Könyvekről
Leckegondok a családban A hozzáértéssel és gyakorlati érzékkel szerkesztett Élet és Tudomány Kiskönyvtár sorozatban már a harmadik, alapvető pedagógiai ismereteket népszerűsítő kötet jelent meg, amely a szülők felelősségteljes nevelőmunkájának segítését, irányítását tűzte ki céljául. Kétségtelen, hogy az iskola oktató-nevelő munkájának eredményessége nem kis mértékben a szülők hozzáértő, hathatós támogatásától függ. Sok esetben azonban — minden jószándék ellenére — a hozzáértés teljes hiánya miatt nem sikerül a szülők és az iskola gyümölcsöző együttműködését, kölcsönös támogatását megvalósítani. E hasznos együttműködés megteremtésében kíván Kalmár Ernő szellemesen és közérthetősen megírt művével a szülők segítségére lenni. Bár kifejezetten a szülőkhöz szól, könyvét haszonnal forgathatják pedagógusaink is. A szerző saját tapasztalatai, valamint az általában elfogadott neveléstudományi és neveléslélektani elvek alapján dolgozta ki munkáját. Szerkesztő, anyagelosztó érzékét dicséri az a tény, hogy e széles témakör csábításai ellenére is megőrizte műve szerkezeti egyensúlyát. Gondolatait témakörök szerint a következő öt fő fejezetbe csoportosította: 1. Mindent megpróbáltam, de semmi sem használt! 2. Tanuljon meg a gyermek tanulni! 3. A tanulás egészségtana, 4. Szülők és pedagógusok. 5. Tanulók és tantárgyak. Az első fejezetben elsősorban azokhoz kíván szólni, akiknek rosszul tanuló gyermekük van. Hozzáértő részletességgel elemzi azokat a ,,fogásokat”, amelyekkel a szülők igyekeznek jobb útra téríteni gyermeküket. Gazdag szemléltető anyaggal, széleskörű tapasztalataiból eredő biztonsággal demonstrálja a szépszó, a szidás, a verés és a jutalmazás nagy veszélyeket rejtő helytelen alkalmazási módjait. Különösen elutasítja azt a korszerűtlen, káros, túlhaladott szülői magatartást, amely a gyermek „anyagi érdekeltségével”, a „Ha jó lesz a bizonyítványod, kapsz egy százast!”-íéie módszerekkel igyekszik eredményt elérni. Helyesen mutat rá a fejezet végén, hogy a szülők munkájának eredményessége leginkább pedagógiai felkészültségükön múlik. A második fejezetben a helyes tanulás módjaival ismerteti meg olvasóit a neveléstudomány és neveléslélektan legújabb eredményeinek felhasználásával. Határozottan állítja, hogy egyik legégetőbb, legalapvetőbb feltétele az eredményes tanulásnak: a tanulás helyes módszereinek alapos elsajátítása. Érthetően, talán egy kissé túlságosan népszerű stílusban vázolja a szülők nevelőmunkájához múlhatatlanul szükséges, alapvető biológiai és lélektani ismereteket. Elemzi a tanulás háromféle ismert módját (feldaraboló, egybefoglaló és vegyes módszer]. Pedagógiai gyakorlata alapján pálcát tör az első kettő felett, s egyedül hasznosnak, célravezetőnek a vegyes tanulási módszert ismeri el. Mindenképpen helyeselhetjük a szerző felfogását, amely szerint jó tanulmányi eredmény csak helyes készségek kialakítása, majd gyakorlása útján érhető el. A harmadik fejezetben a tanulás biológiai egyensúlyának a szellemi munka hi- giénájának ismertetésével foglalkozik. Ismerteti a tanulás és pihenés időbeosztásának nélkülözhetetlen egyensúlyát a gyermek korára, egyén ségére való tekintettel. Helyesen hangoztatja a „napi139
