Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - Otokar Mošner: A XXII. pártkongresszus előkészületeinek jegyében
Mosner: A XXII. pártkongressus előkészületeinek jegyében a kommunista társadalmi fejlődés mindenoldalú túlsúlya a kapitalizmussal szemben, minthogy az előbbi már nemcsak távoli terv, hanem a dolgozó tömegek gondolkodásának és cselekvésének reális mozgatóereje, amely egyúttal meggyorsítja a kapitalista országok forradalmi tapasztalatainak érését is. Ezekben az országokban a kommunizmus egyre jobban vonzza a tömegeket,- annak ellenére, hogy az uralmon lévő burzsoázia, amely a demokrácia egyedüli törvényes „védőjének” akar látszani, őrült kommunista ellenes propagandát fejt ki. Az iskolaügyi dolgozóknak csak hasznára válhat, ha érdeklődnek a programjavaslat azon részei iránt, amelyek az iskola és a nevelés távlatait érintik a kommunista társadalom építésében. Az iskola és a nevelés témájáról már sokat írtak mind a burzsoá mind a szocialista pedagógiában, ennek ellenére a programjavaslat gondolatainak és következtetéseinek mélysége új, erős ösztönzésként hat a szocialista pedagógiára, hogy még hathatósabban kösse össze az elméleti alapelveket a gyakorlattal, minthogy ...” a kommunizmusba való átmenet (amelynek távlata feltételeink között egyre reálisabbá válik) kommunista öntudatú és nagy műveltségű embereket követel, akik mind a testi mind a szellemi munkára alkalmasak, s akik tevékeny részt vesznek a köz- és állami élet különböző szakaszán, a tudományban és a kultúrában (az SZKP programjavaslatából). A szocialista és kommunista társadalom célkitűzései rendkívül nagy igényeket támasztanak államunk kulturális és nevelőmunkájával szemben. Az iskola, a társadalom és a család, a szocialista és kommunista társadalom e három fő tényezője működésében egyre nagyobb szerepet tölt be az iskola. Ez számunkra nem jelent absztrakt fogalmat, hanem — ahogyan arról a tervjavaslat beszél — konkrét iskolarendszerről van szó, amely éppúgy fejlődik és tökéletesedik, ahogyan fejlődik, erősödik a szocializmus, és ahogyan tökéletesednek a tanítók oktató-nevelő módszereik által. Pártunk ismételten hangsúlyozta a tanító munkájára rótt fokozott igényességet, s rámutatott a tanító társadalmi-politikai funkciójára. A tanító munkája eredményéért nemcsak az iskola előtt felelős, hanem az egész társadalomnak. Ezért feladatai teljesítését, amelyek a szocialista építés folyamán egyre igényesebbek lesznek, a társadalmi érdekek és szükségletek szempontjából kell végeznie, alaposan kell ismernie a társadalmi fejlődés irányzatait és törvényszerűségeit. A legtökéletesebben felszerelt iskola sem teljesíti hivatását, ha ott nem dolgoznak valóban szocialista meggyőződésű és új munkamódszereket alkalmazó tanítók, akik egybeforrtak a munkásosztállyal és a többi dolgozóval, s akik mindennapi munkájukban a párt és a kormány határozatának őrei, s személyi és családi életükben valóban a szocialista ember követendő példáját nyújtják. Iskolai életünk előterében — éppen a tervjavaslat gondolatainak és azok igényes tanulmányozásának szempontjából — iskolaügyünk átszervezésének bonyolult kérdései állnak, amelyek fejlett szocialista társadalmunk átépítése új szakaszának szükségleteiből adódnak. Hogy az iskola és az élet kapcsolatának jelszava ne maradjon puszta szólam, szükséges,
