Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-10-01 / 2. szám - Magasabb eszmei és pedagógiai színvonalért / A szovjet pedagógiai irodalomból
72 A szovjet pedagógiai irodalomból céltudatosan újabb utakat kell keresni. A ma egyik legfőbb követelménye, hogy az iskola jobb általános műveltséget nyújtson. Egész igyekezetünkkel, pedagógiai gondolkodásunkkal oda kell hatnunk, hogy a tanulóknak mély, szilárd tudást adjunk. Kötelességünk, hogy a tanulóifjúságnak jó, általános műveltséget biztosítsunk, hogy az a politikai képzettséggel és a munkára neveléssel egyetlen harmonikus egészbe olvadjon. A tanulás és a munka az életben a legszorosabb kapcsolatban áll, és így az új iskola megingathatatlan gránitalapját képezi. Jelszavunk: a tanulás és a munka, elválaszthatatlanok egymástól! A rendszeres augusztusi összejöveteleken a pedagógusok felelősségteljesen megtárgyalják, miként emeljék a tanulók általános műveltségének a színvonalát. Ezt a legégetőbb kérdést ne sematikusan, hanem cselekvő lelkesedés, kritika és önkritika keretében beszéljék meg, kísérjék őszinte érdeklődéssel a korszerű pédagó- gia tapasztalatait, vívmányait, hasznos kezdeményezéseit, sikeres módszereit és jól átgondolt újításait. Továbbá ne feledkezzenek meg az egészséges kritikáról az olyan tanítókkal szemben, akik közönyösek, lelkesedés nélkül dolgoznak, nem veszik igénybe teljes erejüket, tudásukat, tehetségüket, és nem szentelnek kellő figyelmet a rájuk bízott gyermekek nevelésének. Minden beszámoló vagy felszólalás, a pedagógiai tanácskozásokon karikatúrává válik, ha a pedagógiai munkát a megszokott „kaptafára” húzzák, vagy az ismert „középarányos” szerint boncolgatják, bírálják el. A tanító munkája, akárcsak az orvosé, az íróé, a művészé nem mérhető valamilyen „középarányossal”, s határozottan elvetendő minden kísérlet, amely ezt a pedagógiai munka mércéjeként próbálná felhasználni. A tanácskozások résztvevői a tanulásban elért előmenetel pedagógiai elemzését akarják hallani, vagyis megtudni, hogy mennyire szilárd az egyes tantárgyakból elsajátított tudás. Az egyes osztályokban és tantárgyakból elért osztályzatok könyvviteli, mechanikus felsorolása nem érdekli őket, erre semmi szükségük. S ami a tanácskozásokon még igen fontos, hogy ne csak felsorolják és megnevezzék a jó iskolákat és azok legjobb vezetőit és tanítóit, hanem megfelelően közöljék és boncolják pedagógiai munkájuk sikerének a „titkát” is. S minthogy az embert sem ítélik meg aszerint, amit önmagáról mond, hanem tettei a mérvadók, úgy az iskolát, a tanítót sem az általa adott osztályzatok alapján értékelik. A tanítási órák hatásossága megtárgyalásánál, feltétlenül, alaposan szemügyre kell venni és meg kell beszélni a tanitó új módszerei fegyvertárának a kibővítését, a tanuló tehetsége és egyéni adottságai elemzését, az osztályismétlések kiküszöbölését, az iskolásoknak a szellemi munkánál kifejtendő önállóságra nevelését, a tanítónak, a tanítóközösségnek, az iskolavezetőségnek a pedagógiai munka eredményességéért való felelősségét, valamint a tanítással kapcsolatos személyes felelőtlenség felszámolását. A párt és a kormány vezetője, N. Sz. Hruscsov elvtárs állandóan hangoztatja a tudomány rendkívüli jelentőségét, a dolgozók általános műveltsége színvonalának emelését, hogy ezáltal is meggyorsítsuk a kommunizmus építéséhez szükséges erők fejlődését. A tudás — erő, ami semmivel sem helyettesíthető s ezzel az erővel, országunkban mindenkinek rendelkeznie kell. A tudás iránti szeretetet, a tanulás iránti érdkelődést, a törekvést, hogy minél többet tudjunk — az ifjúságban már kora gyermekéveitől ápolni kell. A pedagógusok, a komszomol, az úttörő szervezetek, a szülői társadalom, az iskola ba- rátjai — élmunkások, kolhozparasztok, értelmiség képviselői segítségével — kitartó munkával fejlesszék ki minden iskolában a tudás igazi kultuszát, s hozzáértő kezekkel formálják a tanulók egészséges társadalmi nézetét, hogy azok legfőbb kötelességüknek tartsák: szorgalmasnak lenni, jól tanulni, minél többet tudni. A tanítóknak minden körülmények közt oda kell hatniuk, hogy neveltjeik ítéljék el a lustákat, az iskola- és munkakerülőket, mindenkit, aki nem dolgozik, nem tanul tehetségének és erejének megfelelően, aki rossz osztályzatot érdemel. A tanító mutasson rá, győzze meg, bizonyítsa be neveltjeinek, hogy a tudás annyira szükséges az életben, mint a fegyver a harcban, hogy tudással sokkal érdekesebb, köny- nyebb, szebb és hasznosabb az ember élete. A tanulás — munka. A tanulás akaraterőt, szorgalmat, kitartást igényel. A gyermekekbe be kell oltani, hogy egy társadalomban, melynek fő elve — mindenkitől tehetsége szerint —, a lusták, a munka- és iskolakerülők, mindazok, akik nem ta-
